(Pest, 1852. november 7. – Budapest, 1927. szeptember 8.)
Operaházi tag: 1872–1913
Örökös tag (1909)
Az Operaház hőskorának egyik ikonikus alakja a kötelező katonai szolgálat letöltése után alig húsz évesen került énekkari tagként a Nemzeti Színház kötelékébe. Nyolcéves színpadi működése alatt kisebb szólófeladatokat is kapott, sőt, még balettekben is fellépett. 1881-ben ügyelő lett, a két állami színház szétválása után 1884-ben már mint segédrendező folytatja működését az Operaházban. Káldy Gyula távozása után 1888-ban nevezik ki rendezőnek, első önálló munkája a Gyöngyhalászok magyarországi bemutatójának színrevitele. A következő negyedszázadban – 1912-es nyugdíjazásáig több mint százötven operát állított színpadra. Ez idő alatt napi rendszerességgel gondozta a teljes repertoárt, és a bemutatásra kerülő új művek jelentős részét is ő állította színpadra – 1892-től kinevezett főrendezőként. Számos akkori kortárs operát, Puccini, Mascagni vagy d’Albert műveit Alszeghy betanításában ismert meg a hazai közönség.
