(Beregszász, 1901. június 13. – Budapest, 1962. május 14.)
Operaházi tag: 1930–1959
Örökös tag (1948, 2006)
Nagypolgári család legkisebb lányaként apja nem könnyen engedte művészi pályára. Már a zeneakadémián kitűnt tehetségével, ahol 1927-ben Dorabellaként részt vett a Così fan tutte első magyar nyelvű előadásán. Diplomája után a Városi Színház szerződtette, majd 1930-ban lett az Operaház tagja, ahol – immár kiforrott művészként – még vendégként Az álarcosbál Ameliájaként debütált. Igen hamar a jugendlich-dramatisch szoprán szerepkör egyik oszlopa lett. Nagy kultúrájú énekesnőként repertoárján elsősorban Verdi (A trubadúr és A végzet hatalma Leonórája, a Don Carlos Erzsébet királynéja, Desdemona) a Requiem szoprán szólója) és Wagner (Erzsébet, Elza, Sieglinde, Éva) hősnői találhatók, de emlékezetes Donna Elvira, Fidelio-Leonora és Tábornagyné is volt. 1959-ben művészete teljében vonult nyugdíjba. Utolsó új szerepe a Háry János Császárnéja volt.
