(Miskolc, 1937. február 27. – Budapest, 2000. július 4.)
Operaházi tag: 1964–1998
Posztumusz örökös tag (2002)
A Néphadsereg Művészegyüttesében kezdett énekelni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elvégzése után került az Operaház énekkarába, ahonnan két év után ösztöndíjassá, 1968-tól pedig magánénekessé lépett elő. Első szóló feladata a Pillangókisasszony Bonzója volt, de már 1966-ban megkapja A sevillai borbély Basilióját, azt a bravúrszerepét, mely összeforrt a nevével, hiszen három évtizeden keresztül száztíz alkalommal énekelte. Begányi hatalmas termetével és hangjával elsősorban karakterbasszus volt, a magyar operajátszás jellegzetes figurája, generációk számára meghatározó Dulcamara, Mefisztó, Porgy, Borisz Godunov, Iván Hovanszkij, Sparafucile és Főinkvizítor. Emellett természetesen énekelte a basso profondo repertoár olyan fontos szólamait, mint Gremin, VIII. Henrik (Boleyn Anna), A kormányzó (Don Giovanni), Fiesco, II. Fülöp király, Ramfis, Veit Pogner vagy Marke király.
