(Csongrád, 1955. május 14. – Budapest, 2021. április 3.)
Posztumusz örökös tag (2021)
Noha a COVID-19-világjárvány következtében elhunyt bariton sohasem volt az Operaház közalkalmazottja, több mint két évtizeden keresztül énekelt főszerepeket a dalszínházban. Zongora, orgona és oboa tanulmányok után viszonylag későn kezdett el hivatásszerűen énekelni. Főiskolai tanulmányait Szegeden végezte, s az ottani Nemzeti Színházban 1990-ben Silvióként (Bajazzók) debütált. Rövid időn belül az ország valamennyi operát játszó színházának kedvelt, mindig megbízható visszajáró művésze lett. Szinte észrevétlenül került az operaházi vérkeringésbe, miután 1997 őszétől három premierben (Falstaff, A denevér, Figaro házassága) is főszerepeket kapott. Idővel birtokba vette a teljes lírai bariton repertoárt, leginkább talán Mozart-figuráiban érezte otthon magát. Busa Tamás ritka alázatos művész volt, példás felkészültséggel és határtalan munkabírással. Ennek is köszönhette, hogy szinte haláláig az egyik legfoglalkoztatottabb művész maradt.
