(Szabadka, 1838. május 3. – Budapest, 1914. január 28.)
Operaházi tag: 1881–1904
Tiszteleti tag (1906)
A magyar operatörténet első jelentős karaktertenorja már gyerekként a színház szerelmese lett, tizenötévesen pedig felcsapott Havi Mihály társulatába kardalosnak. Sorra járja a vidék nagyobb együtteseit, hangját Bécsben képezteti, valódi mentora azonban Káldy Gyula lesz Kolozsvárott. Pályája kezdetén lírai tenor szerepekben lép fel, de a pesti Nemzeti Színházhoz már buffónak szerződtetik. Az Operaház alapító tagjaként énekel a megnyitó előadásban is, a Lohengrin egyik nemesét. A következő két évtizedben alig volt nélküle operaelőadás, hatalmas repertoárjával havi tíz-tizenöt estén állt a színpadon. Több tucatnyi comprimario feladatán kívül híres Mime, Vencel (Az eladott menyasszony), Beppe (Bajazzók), 2. sírásó (Hamlet), Spärlich (A windsori víg nők) és Monostatos volt – ez utóbbi még fia, Dalnoki Viktor Papagenója mellett is. Ötvenedik művészi jubileumán a Hoffmann meséi Ferenceként és A nürnbergi baba Donathanjaként búcsúzott a színpadtól.
