(Budapest, 1912. december 16. – Budapest, 2000. március 4.)
Operaházi tag: 1946–1973
Örökös tag (1990)
A Zeneakadémián Székelyhidy Ferenc tanítványaként diplomázott 1937-ben, operaházi meghallgatására azonban már csak a világháború után, 1946-ban kerülhetett sor. Tóth Aladár azonnal szerződtette az ekkor már harmincnégy éves művészt, aki a Parasztbecsület Santuzzájaként mutatkozott be, a következő évadban pedig már A walkür Brünnhilde szerepében lépett színpadra. Rövid idő alatt az Operaház vezető drámai (mezzo)szopránja lett, évtizedeken keresztül lényegében egyedül alakította a nagy Wagner-hősnőket, emellett énekelte Amnerist, Ebolit, Gertrudot és A kékszakállú herceg vára Juditját is. Pályafutását 1959-ben Nádasdy Kálmán legendás Trisztán és Izolda-rendezésének hősnőjével koronázta meg. Nyugalomba vonulása után 1977-ig fellépett az Operaházban, sőt, prózai szerepben is láthatta a közönség, a Macskajátékban játszott. Az Operaházban több mint 650 alkalommal lépett fel, a Magyar Televízió 1969-ben portréfilmet készített róla.
