(Tövis, 1885. április 4. – Budapest, 1954. június 27.)
Operaházi tag: 1909–1941
Örökös tag (1923)
Jogászként diplomázott, majd Kolozsvár polgármesteri titkára és tiszteletbeli főjegyzője lett. Énekelni – a legendás Farkas Ödöntől – kizárólag kedvtelésből tanult. Csak nehezen sikerült rávenni a pesti próbaéneklésre és a kétes kimenetelű pályamódosításra. 1909-ben Hunyadi Lászlóként debütált az Operaházban, ahol kivételes stílusérzéke és muzikalitása folytán harmincöt éven keresztül vezető lírai tenor lett. Hosszú időn keresztül építették rá a színház repertoárját, szerepkörét gyakran váltótárs nélkül töltötte be. Repertoárja Mozarttól a kortársakig terjedt. Számos magyarországi és ősbemutató fűződik a nevéhez, ő volt az első hazai Kalaf, Narraboth, Grigorij, Hüon, Kálmán diák (Farsangi lakodalom) és Szu-Csong herceg. Operai szerepei mellett neves oratórium-szólista és a magyar zene elkötelezett híve volt, Kodály Psalmus hungaricusának tenorszólóját is ő énekelte az 1923-as ősbemutatón. Élete végéig mintaházasságban élt a korán visszavonult Marschalkó Rózsi mezzoszopránnal.
