(Budapest, 1928. február 9. – Budapest, 1993. szeptember 1.)
Operaházi tag: 1951–1988
Örökös tag (1989)
Főiskolai tanulmányait 1946 és 1951 között a Zeneakadémián végezte, többek között Ferencsik János és Kókai Rezső tanítványaként. Karmesterként a budapesti Vígoperában debütált, majd 1951-ig a Magyar Rádió Énekkarának helyettes vezetőjeként működött. 1949 és 1951 között a budapesti Harmónia Hangversenyzenekar karmestere volt. Az Operaháznak 1951-től volt tagja, először korrepetitorként, 1959-től vezénylő korrepetitorként, 1966-tól pedig karmesterként. Első operaházi vezénylése 1957-ben a Tosca volt. Elsősorban Mozart-dirigensként elismert, pedig olyan premierek is fűződnek a nevéhez, mint Mihály András Együtt és egyedül (1967) és Ránki György Az ember tragédiája (1969) című operáinak ősbemutatója, de Monteverdi Poppea megkoronázásának nagy sikerű magyarországi bemutatóját is ő tanította be. Hangverseny-dirigensként Európa-szerte szerepelt, 1972-ben turnézott az USA-ban is. 1988-ban vonult nyugdíjba, de élete végéig aktív maradt.
