(Budapest, 1907. január 18. – Budapest, 1984. június 12.)
Operaházi tag: 1928–1973, 1978–1984
Posztumusz örökös tag (1991)
A magyar zenei élet közel fél évszázadon át meghatározó alakja huszonegy évesen, korrepetitorként került az Operaház kötelékébe. Első vezénylése a Seherezádé című balett volt, operakarmesterként pedig 1930-ban, a Traviatával debütált. A kritika az első pillanattól rokonszenvvel figyelte művészi kibontakozását, melyet mindenkori vezetői is támogattak. Már a II. világháború előtt birtokba vette szinte a teljes operarepertoárt (Mozarttól a kortársakig), miközben szimfonikus karmesterként is egyre nagyobb elismertségre tett szert – specialitása a bécsi klasszika volt. Az 1940-es évek második felében ugyanannyit vezényelt Bécsben, mint Budapesten. A vasfüggöny lezárulásakor szülőhazáját választotta, 1956-ig nem is engedték Nyugatra – kettétörve ezzel nemzetközi karrierjét. „Cserébe” a hazai zenei élet első számú karmesterévé lépett elő, operaházi főzeneigazgatói posztja mellett haláláig vezette az Állami Hangversenyzenekart.
