(Székesfehérvár, 1925. január 24. – Budapest, 2000. július 22.)
Operaházi tag: 1950–1989
Örökös tag (1995)
A világháborúból hazatérve beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, innen szerződtette az Operaházhoz ösztöndíjasnak – és egyben a saját asszisztensének – Oláh Gusztáv. Mestere halála után, 1956-ban került díszlettervezői státuszba, 1967-től vezető tervező, 1974-től nyugdíjazásáig szcenikai vezető. Első önálló munkája a Gördülő Opera 1954-es Fra Diavolo premierjéhez készült (mely egyben Szinetár Miklós operaházi rendezői bemutatása is volt). Első operaházi tervezése A hegyek alján 1958-as felújításának díszlete, mely után 1989-ig sorra kapja a megbízásokat – olykor évadonként négy-öt új produkcióhoz is. Legjelesebb és legidőtállóbb munkái Seregi László koreográfiáihoz, illetve Békés András és Mikó András rendezéseihez készültek. Forray a kísérletező tervezők közé tartozott, fokozatos elszakadt az 1950-es években szinte kötelező érvényű realizmustól, új anyagokat, új technikákat (pl. az 1974-es A lombardok vetített hátterei) honosított meg.
