(Budapest, 1921. április 17. – Budapest, 1997. augusztus 20.)
Operaházi tag: 1937–1973
Posztumusz örökös tag (1998)
Hétévesen került az Operaház balettiskolájába. „Engem az Opera nevelt fel. Délelőtt tánc, délután a rendes iskolai oktatás, este vagy előadás vagy tanulás, azután másnap ugyanígy, éveken keresztül” – nyilatkozta később. Első plakátos szerepe Brada Ede Diótörőjének Medvebocsa volt 1929-ben. Kisebb szerepek után gyökeres változást hozott a karrierjében, amikor 1943-ban Harangozó Gyula állandó asszisztense (később pedig felesége) lett. Balerina karrierje mellett (1950-ben Vaszilij Vajnonen javaslatára kapott magántáncosi kinevezést) legendás memóriájú és kivételes muzikalitású balettmesterként írta be nevét a hazai tánctörténetbe. Harangozó művein kívül nyugdíjazásáig ő gondozta többek között A bahcsiszeráji szökőkút, a Gajane, a Chopiniana, a Petruska és Jan Cieplinski Bolerójának táncait. Balettművészként elsősorban karaktertáncosként működött, legfontosabb szerepei voltak: Teréz (Párizs lángjai), Capuletné (Rómeó és Júlia).
