(Sepsiszentgyörgy, 1906. április 13. – Bécs, 1960. szeptember 20.)
Operaházi tag: 1931–1948
Posztumusz örökös tag (2006)
Okleveles közgazdászként került a Földművelési Minisztériumban, miközben beiratkozott a Nemzeti Zenedébe, ahol 1930-ban Sarastróként diplomázik. Mielőtt végleges szerződést kapna, az 1930/31-es évadban ösztöndíjas tagként foglalkoztatja az Operaház. Már ekkor öt új szerepet kap, köztük Sparafucilét és a Siegfried Fafnerét. Fokozatosan kiépülő karrierje a II. világháború végéig töretlen. Székely Mihály és Kálmán Oszkár mellett birtokba veszi a basszus-repertoár legnagyobb feladatait is (Sarastro, Colline, II. Fülöp király, Fiesco, Ramfis, Marke király, Hagen, Gurnemanz). Hatalmas termetéhez kiváló komikus véna is társult, koncertjei záró slágere a számára komponált Medvebocs című korabeli szám volt. 1943-tól rendszeresen fellépett a bécsi Staatsoperben, s miután a világháború után Magyaroroszágon hosszú időre eltiltották, 1948-ban végleg Ausztriába szerződött. Bécsben Budapesthez hasonlóan korai haláláig sokat foglalkoztatott repertoárénekes maradt.
