(Krumau, 1873. május 18. – Budapest, 1925. április 28.)
Operaházi tag: 1908–1915, 1918–1925
Örökös tag (1923)
A legenda szerint az ifjú Környeit mint jó hangú szobafestőt véletlenül fedezte fel munka közben Evva Lajos, a Népszínház igazgatója. Némi alkudozás után a fiú ráállt a pályamódosításra. Először a Népszínház énekkarába, majd Krecsányi Ignác neves buda–temesvári társulatához került – baritonként. Innen szerződött 1908-ban a Király Színházba, ahol bonviván szerepeket énekelt. Az Operaházba próbafellépés nélkül szerződtették. A hegyek alján magyarországi bemutatóján Pedróként debütált óriási sikerrel. Csakhamar birtokba vette a spinto- és hőstenor-szerepek javát (Don José, Bánk bán, Canio, Rodolfo, Cavaradossi, Dick Johnson, Manrico, Radames), emellett fellépett operettekben és Lohengrinként is. Generációjának kimagasló művészeként és az első „magyar” – és gyönyörű magyarsággal éneklő – tenoristájaként ünnepelték, akit néhány évi bécsi tagság után honvágya visszacsalt Pestre. Hangját számos lemez megőrizte az utókor számára.
