(Szombathely, 1904. szeptember 16. – Budapest, 1965. szeptember 27.)
Operaházi tag: 1936–1963
Posztumusz örökös tag (2015)
Friss diplomás építészmérnökként a Keszthelyi Gazdasági Akadémián dolgozott tanársegédként, majd egy létszámleépítés után Rómában keresett munkát. Itt fedezték fel a hangját és kezdett el énekelni tanulni. Hazatérése után beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol Sík József és Székelyhidy Ferenc lett a mestere. Második diplomáját harmincegy évesen vette kézbe, az Operaházban azonnal főszerepben, Cavaradossiként mutatkozott be. A szakma 1937-ben – amikor először énekli Bánk bánt – kiáltja ki Környei Béla utódjának. A magasság-probléma nélküli hőstenor sorra tanulja be repertoárja főszerepeit (Manrico, Kalaf, Hunyadi László, Canio, Turiddu, Radames, A mantuai herceg, a Tell Vilmos Arnoldja, Enzo, Don Alvaro). A II. világháború végére már a színház egyik vezető énekese, az egyetlen magyar, aki Maria Callas partnere lehetetett (1949, Nápoly, Turandot). A vasfüggöny lezárultával nemzetközi pályafutása is véget ér, 1963-ig itthon lép fel.
