(Gyula, 1905. február 4. – Budapest, 1986. november 1.)
Operaházi tag: 1943–1978
Posztumusz örökös tag (1991)
Édesapja vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, zenei tanulmányait Lipcsében és Berlinben végezte, 1943-ig különböző német városokban működött karmesterként. Az Operaházban 1942 őszén vezényelt először vendégként egy-egy Otello és Lohengrin előadást. A következő szezontól hazaszerződik, 1944 nyarán kinevezik igazgatónak, de Szálasi hatalom-átvételekor lemond. A felszabadulás után karmesterként működik tovább, Tóth Aladár emellett a titkári teendők ellátásával is megbízza. Karmesterként leginkább Wagner művészetében volt otthon, de gyakran vezényelte A kékszakállú herceg várát és a fajsúlyosabb Verdi-műveket is. Miután 1966-ban Nádasdy Kálmán nyugdíjba ment, Lukácsot nevezték ki igazgatónak. A következő nyolc évben jelentősen kitágította az Operaház repertoárját, több preklasszikus és számos kortárs premierrel színesítve a műsorrendet, visszakapcsolta az intézményt a nemzetközi vérkeringésbe, jelentős turnékat bonyolított le és nyugati vendégművészeket is meghívott.
