(Bécs, 1833. január 30. – Bécs, 1891. szeptember 24.)
Tiszteleti tag (1881)
Fiatal éveiben Bécsben vett énekleckéket, de mesterei nem tartották különösebben tehetségesnek. Férjével Dalmáciába költöztek, ahol három gyermekük született. Az unatkozó asszony azonban visszatért szülővárosába, ahol szinte megszállottan képezte tovább a hangját. Harmincéves is elmúlt, mire 1865-ben Grazban Donna Annaként színpadra lépett. Karrierje meredeken ívelt felfelé, London, Frankfurt, és mindenekelőtt Bécs várta, ahol sorra kapta a főszerepeket. Repertoárján elsősorban a nagy drámai koloratúrszoprán szólamok sorakoztak, de Lipcsében elénekelte Brünnhildét is. Budapesten 1876-ban egy koncerten debütált, 1879-ben pedig Normaként lépett először fel a Nemzeti Színházban. A magyar fővárostól 1889-ben Szilágyi Erzsébetként búcsúzott, nem sokkal később vissza is vonult. Két évvel később mentálhigiéniás betegségektől gyötörten egy reménytelen szerelem okán öngyilkos lett. Legendás hangját és termetét évtizedekig emlegették.