(Szarvas, 1923. július 2. – Budapest, 2009. november 27.)
Operaházi tag: 1949–1996
Örökös tag (1989), mesterművész (2003)
A huszadik század második felének egyik legnagyobb magyar operaénekese szlovák szegényparaszt családból került a Zeneakadémiára, ahonnan egyenes út vezetett az Operaházba. Első szerepe a Carmen Moralese volt 1949-ben, s már az első évadjában főszerepet kapott a fiatal bariton kibontakozását gondosan felügyelő Tóth Aladártól, Malatesta doktort. Melis a vasfüggöny mögött fokozatosan érett jelentős művésszé, Anyeginje és Figarója (A sevillai borbély) már reveláció a kritika szemében is. Mozart valamennyi bariton szólama mellett Palló Imrétől vette át Háry Jánost. A könnyedebb szerepek után az 1950-es évek végétől olyan nagy hangot vagy drámai vénát követelő alakítások kerülnek a repertoárjára, mint Jochanaan, Golaud, Nabucco, Macbeth vagy Tonio. Melis tudott nemet is mondani, sohasem énekelte el a színpadon Rigolettót vagy Wagner-szólamokat, ennek is köszönhette, hogy nyolcvan éves kora felett is élvezhette a közönség szeretetét.
