(Pest, 1860. szeptember 23. – Budapest, 1913. január 17.)
Operaházi tag: 1884–1913
Örökös tag (1909)
A Nemzeti Zenedében Huber Károly és Gobbi Alajos voltak mesterei, később tanárként és igazgatóhelyettesként tért vissza egykori iskolájába. Pályafutását a Nemzeti Színház zenekarának brácsaszólamában kezdte, majd 1884-ben átkerült az Operaházba. A Filharmóniai Társaság titkáraként ő dolgozta ki a segélyegylet alapszabályát. Remek szervezőként előbb zenekari felügyelő és Káldy Gyula direktor helyettese lett, Keglevich István második intendatúrája alatt, 1900 áprilisában másfél évre átvette a színház vezetését. Erre a rövid időszakra esik többek között a Trisztán és Izolda és a Louise (Gustave Charpentier) magyarországi bemutatója. Miután az igazgató és az intendáns nem találta meg a közös hangot, az előbbinek távoznia kellett. Mészáros Apponyi Albert protezsáltjaként 1907 tavaszán került vissza a direktori székbe. Az Opera belső életét jól ismerte, de művészileg közel sem volt olyan széles látókörű és szerencsés, mint elődje, Máder Rezső.
