(Budapest, 1917. november 6. – Budapest, 1993. szeptember 19.)
Operaházi tag: 1946–1949, 1978–1986
Posztumusz örökös tag (2021)
Az Operaház történetének egyik legsokoldalúbb alakja, aki legalább négy erős szállal kötődik az intézményhez. A II. világháború után brácsaművészként került a zenekarba, majd 1948-tól Tóth Aladár mellett színházi titkár lett. 1949-től a Zeneakadémia kamarazene-tanára, később tanszékvezetője volt. Vezetésével alakult meg 1968-ban a Budapesti Kamaraegyüttes, mely húsz éven keresztül Mihály vezényletével sorra mutatta be a 20. századi hazai és külföldi kortárs zeneműveket. Zeneszerzői életművéből kiemelkedik egyetlen operája, az 1966-ban bemutatott Együtt és egyedül. 1973-tól másfél évtizeden keresztül karmesterként tért vissza az Operaházba, többek között a Tankréd és Klorinda párviadalát, A léhaság útját, a Hovanscsinát, és A nürnbergi mesterdalnokokat vezényelte. Operaházi karrierjének legfontosabb állomása az az 1978 és 1986 közti nyolc év volt, melyben igazgatóként állt a társulat élén, az Andrássy úti épület felújításának ideje alatti rögös esztendőkben is.
