(Budapest, 1893. október 16. – Budapest, 1966. február 20.)
Operaházi tag: 1913–1914, 1917–1920, 1937–1962
Posztumusz örökös tag (1991)
Már tíz évesen egy pesti orfeumban táncol, kamaszként pedig egy vándortársulat tagja lesz, akikkel Oroszországba is eljut. Itt hosszabb időt töltve megismerkedik a Mariinszkij Színház táncosaival. Hazatérve jelentkezik Nicola Guerránál, aki az Operaház számára továbbképzi a fiút. Nádasi Brada Ede után az együttes történetének második kiváló technikájú magyar táncosa lesz. Világháborús szolgálat miatti kis megszakítással 1920-ig vezető- és karakter szerepek sorát alakítja a repertoár összes művében. Ekkor a színház gazdasági válsága elől ismét európai turnéba menekül és csak 1937-ben tér vissza második feleségével, Marcelle Vulliet-Baummal. Ekkor már visszavonult a színpadtól, de számos mester iskoláját tanulmányozva kialakította a saját tanítási módszerét. Önálló stúdiót nyit az Andrássy úton, miközben az Operaház és a növendékek balettmestere lesz. Az 1950-es években az Állami Balettintézetben sikeresen integrálja módszerét a Vaganova-féle szovjet metódusba
