(Körmend, 1897. március 13. – Bécs, 1967. december 28.)
Operaházi tag: 1923–1924
Tiszteleti tag (1933)
A két világháború közti évek nemzetközi szinten is kiemelkedő magyar drámai szopránja pályafutása kezdetén mindössze egyetlen évadot töltött a pénzügyi gondokkal küszködő Operaház kötelékében. 1924-ben több neves honfitársával együtt Bécsbe tette át székhelyét, és a következő két évtizedben a Staatsoper vezető művészeként igen sűrűn járt át vendégszerepelni Budapestre. Énektanulmányait magánúton végezte, 1923 júniusában Az álarcosbál Ameliájaként mutatkozott be, feltűnő sikerrel. A következő szezonban újabb Verdi-hősnőkkel (A trubadúr – Leonora, Aida) bűvölt a repertoárja, de elénekelte Szulamitot és a Tannhäuser Erzsébetét is. Karrierje során elsősorban verista és drámai szerepeket énekelt, de kifinomult technikájának köszönhetően a Faust Margitját, Violetta Valeryt, sőt, a Szöktetés a szerájból Konstanzáját is megszólaltatta. Az Operaház felkérésére a magyar repertoárból megtanulta Szilágyi Erzsébetet és Karenina Annát is.
