(Budapest, 1908. március 3. – Budapest, 1997. október 19.)
Operaházi tag: 1930–1969
Örökös tag (1990)
Édesapja a Zeneakadémia portása volt. Kezdetben zongoristának tanult, majd Maleczky Bianka biztatására fogott bele az énektanulmányokba. A Zeneakadémia elvégzése után a Városi Színház tagja lett, ahol alig húszévesen a Bajazzók Nedda szerepében lép fel először, de elénekeltetik vele Vénusz és Donna Elvira szólamát is. Az Operaházban vendégként mutatkozik be Blondeként. 1930 őszén szerződik át az Andrássy útra, s már első évadában tizennégy szerepet bíztak rá. A ragyogóan induló, sokszínű pálya innentől kezdve töretlenül ívelt felfelé. Orosz Júlia a 20. század egyik legsokoldalúbb magyar énekesnőjévé érik, kereken negyven éves operaházi pályafutása során csaknem nyolcvan szerepet énekelt, klasszikusoktól a kortársakig, A mosoly országa Mi-jétől Iluskán, Margiton, Violettán és Liùn keresztül Katja Kabanováig. Hangja idősebb korában sem kopott meg, utolsó szerepében Toscaként ötvennyolc évesen debütált.
