Operaházi tag: 1862–1890
Tiszteleti tag (1890)
Már gyermekkorában, a templomban felfigyeltek különleges hangjára. A tanári pályát választotta, de közben Bécsben énektanulmányokat is folytatott. Pozsonyban lépett előszőr színpadra, majd a Monarchia több nagyobb színpadán működött. Pesten 1860-ban a kolozsvári társulat vendégeként mutatkozott be a Rigolettóban, illetve a Mártában, két évvel később szerződtette a teátrum. A következő közel három évtizedben a Nemzeti Színház (majd 1884-től az Operaház) mindig megbízható, vezető lírai tenorja lett. Százhúsz szerep és több mint kétezerötszáz pesti előadás után 1890-ben A sevillai borbély Almaviva grófjaként köszönt el a közönségtől. A búcsúelőadás különlegességét az adta, hogy a legkisebb szerepekben is vezető művészek léptek fel. Visszavonulása után az egyik legjelesebb énekmesterként tevékenykedett. Felesége, Pauliné Markovics Ilka a Nemzeti Szinház jeles szopránja, lányuk Pauli Mariska a Népszínház énekesnője.
