(Budapest, 1905. szeptember 27. – Budapest, 1974. január 3.)
Operaházi tag: 1931–1940, 1945–1967
Posztumusz örökös tag (1999)
Weiner Leótól magánúton zeneszerzést, Fleischer Antaltól a Nemzeti Zenedében vezénylést tanul. Előbb a Városi Színházban (a mai Erkel Színház) működik mint szólókorrepetitor, majd 1931-ben az Operaház szerződteti hasonló munkakörbe. Már 1930-tól szerepel koncerteken és a Rádióban zongorakísérőként, egy évvel később pedig nyilvánosan vezényel is. Származása miatt több társával együtt 1940-ben nem kap szerződés-hosszabbítást. A II. világháború után karmesterként foglalkoztatják, először 1945 áprilisában két balettet, a Csárdajelenetet és a Polovec táncokat vezényli. Tóth Aladár 1947-ben kinevezi karigazgatónak a nyugdíjba vonuló Roubál Vilmos helyére. Két évtizedes működése alatt újjá formálja az énekkart. Karigazgatói működése mellett több mint nyolcszázötven operaelőadást vezényel, elsősorban Mozartot, az olasz és a francia romantikus irodalmat, valamint tanít a Nemzeti Zenedében, majd a Zeneakadémia opera tanszakán is.
