(Szurdokpüspöki, 1920. augusztus 7. – Budapest, 1977. április 4.)
Operaházi tag: 1950–1977
Posztumusz örökös tag (1991)
Érettségije után egy textilgyárban dolgozott mint bérelszámoló. Szabadidejében egy amatőr színjátszó csoport tagja volt. A világháborúban fogságba esett, hazatérése után kezdett énekelni tanulni dr. László Gézánál. Alig egy év után váratlanul második helyezést ért el a genfi énekversenyen. Ennek hatására Tóth Aladár ösztöndíjat ajánlott a huszonnyolc éves fiatalembernek. Az Operaházban igényes feladatot kapott, a Bajazzók Tonio szerepében debütált. Néhány kisebb szerep mellett már 1949 májusában bemutatkozhatott Rigolettoként a Gördülő Opera pécsi előadásában. Verdi bohóca évtizedekre összeforrt Radnay nevével, aki százhetvenötször keltette életre a figurát. Az elsősorban Verdi-baritonként számon tartott művész igen sokoldalú énekes volt, éppen olyan emlékezetes volt Figaroként és Don Magnificóként, mint Tiborcként vagy Wozzeckként. Operai feladatai mellett gyakran énekelt dalokat, sanzonokat és magyar nótákat is.
