(Kolozsvár, 1883. augusztus 20. – Budapest, 1962. március 21.)
Operaházi tag: 1906–1938
Örökös tag (1923), tiszteleti tag (1934)
Kolozsvárott Farkas Ödön tanítványaként kezdte énektanulmányait, majd a pesti Zeneakadémián Maleczkyné Ellinger Jozefa, a Nemzeti Színház egykori jeles koloratúrszopránja lett a mestere. Az Operaházban ösztöndíjasként 1905 decemberében a Lakmé címszerepében robbant be a zenei életbe. Ezt a szerepet énekelte a 25. jubileumán is, ekkor leplezték le a főlépcsőházban ma is látható szobrát. Sándor Erzsit harmincéves ragyogó pályafutása alatt nem sikerült elcsábítania a külföldi színházaknak: ő volt az egyetlen operaházi művész, aki pusztán budapesti tevékenysége alapján császári és királyi kamaraénekesnői címet kapott. Repertoárján a teljes koloratúrszoprán-irodalom megtalálható (Lammermoori Lucia, Gara Mária, Júlia, Valois Margit, Konstanza, Donna Anna, Az Éj királynője, a Hoffmann meséi négyes főszerepe, Rosina, Ophelia, Gilda, Violetta). Művészete visszavonulásakor is makulátlan fénnyel ragyogott.
