(Verona, 1890. december 18. – Sopron, 1948. július 25.)
Operaházi tag: 1928–1948
Posztumusz örökös tag (1993)
Az 1919-ben eltávozott Egisto Tango utódját kutatva 1928 júniusában Radnai Miklós hívta két próbavezénylésre az éppen Genovában működő harmincnyolc éves karmestert. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy az igazgató azonnal éves szerződést kínált az olasz maestrónak, aki szeptembertől meg is kezdte budapesti működését. Közel két évtizedes hazai karrierje során hivatalos rangot sohasem viselt, mégis már a kezdetektől a magyar operaélet maghatározó alakja lett. Repertoárjára az „elvárt” Verdi-, Puccini- és verista-művek mellé felkerült szinte az összes Wagner zenedráma – új utat nyitva ezzel a német zeneszerző hazai interpretációjában. Failoni – Tango örökét átvéve – felújította A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát, sőt a Székely fonó ősbemutatóját is ő vezényelte. Elsősorban kiváló technikájú operakarmester volt, aki mindig kívülről vezényelt, és az aprólékos próbák helyett fontosabbnak tartotta az esti előadások emocionális robbanásait.
