(Beszterce, 1910. november 16. – Budapest, 1988. február 7.)
Operaházi tag: 1936–1968
Posztumusz örökös tag (2016)
A Zeneakadémián Tosca szerepében vizsgázott, később Bécsben, illetve a Palotay–Budanovits házaspárnál csiszolta tovább énektechnikáját. Az Operaházban ösztöndíjasként már az első, az 1934/35-ös évadban számos apróbb feladat mellett két olyan ellentétes és nem éppen pályakezdőnek való figurát is rábíztak, mint Rosalindát és A hegyek alján Mártáját. A két szerep egyszerre jelölte ki a következő évtizedekre Szilvássy Margit sokszínűségét és besorolhatatlanságát. Egyszerre volt a Lehár által is favorizált operett-primadonna (A mosoly országa Lizája és a Garabonciás Körösházy Ilonája), és a nemzedék kiemelkedő Puccini, illetve verista interpretátora (Nedda, Santuzza, Musetta, Tosca, Minnie és Giorgetta). Nemcsak színpadi lénye, a hangja is igen plasztikus volt, A cigánybáró magas szoprán Szaffijától Carmenig szinte bármit elénekelt. Hosszú pályafutásának utolsó évtizedében remek karakterénekes lett, többek között a C’est la guerre-premier Házmesternéje.
