(Budapest, 1926. december 28. – Budapest, 1990. november 29.)
Operaházi tag: 1963–1978
Posztumusz örökös tag (2019)
Pályafutását a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Énekkarában kezdte, majd 1956-ban a drezdai Semperoperhez került mint ösztöndíjas. Magánénekesi karrierje az egykori NDK-ban kezdődött, előbb Karl-Marx-Stadtban (ma Chemnitz), majd Stralsundban volt szólista. Az Operaházban 1961-ben vendégként Kalaf szerepében mutatkozott be. 1963-ban szerződött vissza szülővárosába. Másfél évtizedes hazai karrierje alatt a legváltozatosabb tenor főszerepekben lépett színpadra. Énekelte a hőstenor szólamokat (Caniót, Don Josét, Manricót és Otellót), Wagner-figurákat (Lohengrin, Tannhäuser, Loge, Siegmund), fellépett operettekben (A cigánybáró – Barinkay Sándor, A denevér – Eisenstein). Alkatához, elmélyült színjátszókészségéhez a nagyszabású karakterszerepek álltak a legközelebb (Salome – Heródes, Katyerina Izmajlova – Szergej, Vérnász – Vőlegény, Hamlet (Szokolay Sándor), Jim Mahonney – Mahagonny). Visszavonulása után jeles énektanár lett.
