(Kőbánya, 1937. június 2. – Budapest, 2017. július 25.)
Operaházi tag: 1964–1995
Posztumusz örökös tag (2017)
A Székely Mihály halálát követő, és a Kováts Kolos, Polgár László, Begányi Ferenc és Gregor József szakmai kibontakozását megelőző operaházi basszista nemzedék jeles képviselője. Kőbányán született, az első bécsi döntést követően Magyarországra menekült háromszéki székely családba. Nagyapja unitárius esperes, apja bíró volt. A Zeneakadémián Lendvay Andor növendékeként diplomázott, majd Rómában képezte tovább magát. Az Operaházban még főiskolásként a Pelléas és Mélisande 1963-as felújításának Arkel királyaként mutatkozott be, második szerepében a Wozzeck Doktoraként keltette fel igazán a kritika figyelmét. Az 1990-ig tartó magánénekesi pályafutása alatt olyan főszerepeket is énekelt, mint A kékszakállú herceg, Gremin, Seneca, Öreg pap, Colline, Timur, Pagano, Zakariás, Fiesco és Hagen. 1990-ban az Operaház Művészeti Tanácsának elnöke lett, 1991 és 1995 között pedig igazgatóként vezette az intézményt.