(Trieszt, 1869. március 24. – Budapest, 1944. november 11.)
Operaházi tag: 1890, 1891–1912
Örökös tag (1917), tiszteleti tag (1932)
Az 1884-ben megnyílt Operaház kezdetben drámai szoprán hiánnyal küzdött, nem állt rendelkezésre olyan magyar énekesnő, aki ezt a szerepkört be tudta volna tölteni, ezért a színház állandó vendégművészek szerződtetésére kényszerült. Így került Gustav Mahler látóterébe a Vigadóbeli bemutatkozó koncertjén az alig huszonegy éves, magyar gróf férjjel rendelkező olasz származású Italia Vasquez. Az igazgató azonnal szerződtette a pályakezdő énekesnőt, aki aztán 1890 és 1912 között a színház vezető drámai szopránjaként működött. Az Operaházban az Aida címszerepében mutatkozott be. Közel negyedszázados karrierje kizárólag Budapesthez köthető, pályafutása alatt végigénekelte a teljes repertoárt, legnagyobb sikerét a Trisztán és Izolda 1901-es hazai bemutatóján aratta. Bár kiválóan beszélt magyarul, szerepeit többnyire olaszul énekelte. Visszavonulása után is Budapesten maradt, tíz évig tanított a Nemzeti Zenedében.