(Bátorkeszi, 1892. július 18. – Budapest, 1976. szeptember 8.)
Operaházi tag: 1921–1948
Örökös tag (1942)
Viszonylag későn, huszonegy évesen kezdte zeneakadémiai tanulmányait, magánének és zeneszerzés szakon. Mesterei többek között Kodály Zoltán és Weiner Leó voltak, énektanára pedig a jeles, „magyarrá lett” Wagner-tenor, Georg Anthes. Oklevele megszerzése után először ösztöndíjas, 1921-ben pedig rendes tag lett. Néhány évig kisebb szerepeket kapott, majd 1926-ban elénekelhette A bolygó hollandi Erikjét. Noha énekelt néhány egyéb jelentős karaktert, igazi szerepkörét ekkor találta meg, és néhány éven belül az összes Wagner tenor-főszerepet elénekelte (Erik, Tannhäuser, Lohengrin, Trisztán, Stolzingi Walter, Loge, Siegmund, a két Siegfried és Parsifal). Ezt a teljesítményt azóta se múlta felül magyar énekes. Hangjának frissességét igen sokáig megőrizte, fennmaradt rádiófelvételei készítésekor hatvanhat éves volt, de a színpadtól csak három évvel később búcsúzott végleg, Trisztánként, illetve Stolzingi Walterként. A II. világháború után fordítóként is tevékenykedett.
