Giacomo Puccini

A NYUGAT LÁNYA

kortárs opera 16

Ajánló

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar, angol és olasz felirattal

Az előadás hossza: , 2 szünettel.
Puccini 1907-es New York-i útja során látta David Belasco darabját, s döntött az operaszínpadon némileg szokatlannak ható vadnyugati szerelmi történet megzenésítése mellett. A színházi alapanyag jó választásnak bizonyult, a hatásos történet biztos kézzel vezeti a nézőket a végkifejlethez. Minnie karaktere is jól illeszkedik a Puccini-hősnők sorába: a szerelem, szenvedély vezérli, és ezért az életét sem fél kockára tenni. 
A művet az Oroszország- és Európa-szerte foglalkoztatott Vasily Barkhatov rendezésében láthatják az Operaház színpadán. 

Cselekmény

Első felvonás

Az aranyásók egy hosszú nap után tábori kocsmájukban, a Polkában gyülekeznek. A csapos, Nick intézi az ügyeket, míg meg nem érkezik Minnie, a Polka tulajdonosa, akibe minden férfi szerelmes. Itt van Jack Rance is, a seriff, később megérkezik Ashby ügynök, aki a banditát, Ramerrezt keresi. Rance összeszólalkozik az egyik aranyásóval: mindketten biztosak benne, hogy Minnie az övék lesz. Vágyuk tárgya épp időben érkezik, hogy rendet teremtsen. Bibliaórát tart a férfiaknak. 

Ashby üzenetet kap egy ismeretlen spanyol nőtől, aki megígéri, hogy elvezeti a bandita búvóhelyére. Még egy vendég érkezik a kocsmába: Dick Johnson Sacramentóból. Minnie elmondja, hogy ismeri, ezért az aranyásók barátságosan fogadják. Elfogják Ramerrez bandájának egyik tagját, így megtudjuk: Johnson valójában maga a banda feje, és eredeti célja az volt, hogy kifossza az aranyásókat. Mikor Minnie és Johnson magukra maradnak, a nő elárulja, hogy még az első igaz szerelemre vár. Johnson biztosítja, hogy amíg ő a közelben van, sem Minnie-nek, sem az aranynak nem eshet bántódása. A nő meghívja magához vacsorára a férfit, aki igent mond.


Második felvonás

Minnie magányos hegyi házában Wowkle, az indián asszony gyermekét dajkálja. Minnie belép, és készülődni kezd: vacsoravendéget vár. Johnson érkezése után kettesben maradnak, és szenvedélyesen szerelmet vallanak egymásnak. A lelkiismeretével vívódó Johnson épp indulni akar, amikor három puskalövés hallatszik, így a férfi elbújik a házban. A seriff érkezik három aranyásóval, hogy tudassák Minnie-vel: Johnson nem más, mint Ramerrez, az üldözött bandita. A nő elküldi őket, majd a szerelmét bizonygató Johnsont is elkergeti. Ahogy a férfi kilép az ajtón, lövés dördül, és Johnson/Ramerrez sebesülten zuhan be az ajtón. Minnie elrejti szerelmét a padláson, de amikor a seriff visszatér, a vércseppek elárulják a bandita ottlétét. Johnson megadja magát, de Minnie azt javasolja, hogy egy pókerjátszmával döntsék el a férfi sorsát. Ha a seriff nyer, Minnie az övé lesz, ha pedig Minnie, Johnson szabad. A szerelmes nő csal a kártyán, így megnyeri a játékot. Rance állja a szavát, és távozik.


Harmadik felvonás

Egy erdei tisztáson Rance, Nick és Ashby az aranyásók csapatára vár, hogy sikerült-e elfogniuk Ramerrezt. Megérkezik a csapat, kiderül, hogy a bandita nyomára bukkantak, és Ashby társaságában tovább üldözik. Hamarosan bilincsbe verve hozzák magukkal a foglyot, hogy felakasszák. A férfi csak annyit kér, hogy ne árulják el Minnie-nek, milyen véget ért. Higgye azt, hogy távol, szabadon él. Rance őrjöngve sürgeti a kivégzést, de az aranyásók tétováznak. Minnie időben érkezik, hogy szerelme segítségére siessen: azzal fenyegetőzik, hogy előbb a rablót, majd saját magát is lelövi, ha nem engednek szabad utat nekik. Emlékezteti az aranyásókat a sok jóra, amit neki köszönhetnek. A férfiakon erőt vesz a meghatottság, és megkönyörülnek Johnsonnak, aki Minnie-vel együtt elhagyja a Sierra vidékét, hogy együtt új, tisztességes életet kezdjenek.

Kritikai visszhang

„Mindig azt éreztem, hogy épp ez az, ami gyilkolja a művet, a western, hogy Caruso-féle, potrohos, cincérbajszos emberek oldalán lógnak a revolverek, és azt kell énekelni, hogy hello, hello, buona sera, ragazzi. (…) Most viszont épp ezt nem kell elhinni. És ami marad, az meg a rendes operai felállás: szoprán és tenor szereti egymást, de jön a bariton.”

Fáy Miklós, Élet és Irodalom