IDOMENEO, KRÉTA KIRÁLYA

Idomeneo, Kréta királya nyolc évvel ezelőtt indult el negyven krétai hadihajó élén az akkor már két éve tartó háborúba, itthon hagyva kilencéves fiát, Idamantét. A csaták során igazi hőssé vált, több száz embert önkezével ölt meg, kivéve a részét a végső győzelemben. Hőstetteiről rendszeresen adott hírt, hadifoglyokat küldve haza ajándékul népének. Ilia, a legyőzött uralkodó leánya is egy ilyen szállítmánnyal érkezett Krétára, a partoknál azonban a hajó viharba keveredett. Iliát Idomeneo akkor már felnőtt fia, Idamante mentette ki a hullámok közül. A két fiatal között fellángolt a szenvedély. Krétára menekült Elektra is, miután rávette immár halott testvérét, Oresztészt, hogy meggyilkolja anyjukat és annak szeretőjét. Elektra Idamantéra vágyakozik, noha tudja, hogy az apját rendíthetetlenül hazaváró fiú sosem lesz az övé, hacsak Idomeneo nem tér haza, és dönt kettejük sorsa felől…


Első felvonás

Ilia két érzés között őrlődik: szerelme egyre erősödik Idamante iránt, miközben gyűlölettel viseltetik annak apjával, népe ellenségével szemben. Idamante megvallja a lány iránt érzett szerelmét, és arra kéri, ne apja tettei alapján ítélje meg őt. Ám a rabságban élő Ilia még nem képes viszonozni a szerelmi vallomást. Arbace érkezik a hírrel, hogy a hazafelé tartó flotta hajótörést szenvedett egy viharban, és Idomeneo is vízbe fúlt. Elektra úgy érzi, minden reménye oda, mert Idamante Iliát szereti.
A tengerészek a parton az istenek könyörületét kérik. Amint a tenger lecsillapodik, Idomeneo is előkerül, akinek Neptun tengeristen megkímélte életét azután, hogy a király megesküdött, feláldozza neki az első embert, akit a sors az útjába sodor. Hirtelen feltűnik az áldozat, akiről kiderül, hogy nem más, mint a saját fia, aki apja halálhírét hallva egyedüllétre vágyik a tengerparton. Idomeneo megrémülve, hogy fiát kell feláldoznia, először fel sem fedi kilétét. Mikor megteszi, Idamante, nem érti, apja miért taszítja el magától olyan durván.


Második felvonás

Idomeneo Arbacéhoz fordul tanácsért, miként menthetné meg Idamantét az áldozattól. Megegyeznek abban, hogy száműzik a szigetről: vissza kell kísérnie Elektrát Argoszba, hogy elfoglalhassa a trónt, ők pedig közben más megoldáson gondolkoznak Neptun kiengesztelése érdekében.
Elektra örül, hogy Idamante fogja visszakísérni hazájába, így talán újra elnyerheti szívét, amit riválisa, Ilia elrabolt tőle.
Indulás előtt a kikötőben Elektra és a krétaiak hálát adnak a nyugodt tengernek, Idomeneo elbocsátja fiát. Idamante, aki nem tud semmit apja esküjéről, továbbra is értetlenül áll a kegyetlen bánásmód előtt, de kész arra, hogy elinduljon Elektrával. Mielőtt azonban vitorlát bonthatnának, újabb vihar kerekedik. Egy járvány üti fel a fejét, mely a tenger felől érkezik a viharral.


Harmadik felvonás

Ilia azt reméli, hogy a szél eljuttatja szerelmes üzenetét Idamantéhoz. Mikor az bejelenti, hogy kész meghalni, Ilia végre nyíltan megvallja szerelmét. Idomeneo és Elektra kettesben találja őket, a király, aki továbbra is képtelen felfedni indokait, ismét ráparancsol fiára, hogy hagyja el Krétát. Idamante indulásra kész. Arbace, aki tehetetlenül szemléli Kréta pusztulását, tudatja a királlyal a nép akaratát: szabadítsa meg őket a járványtól.
Idomeneo tudja, hogy cselekednie kell. Idamante követeli, hogy történjen meg az áldozattétel, ez Kréta békéjének záloga. Ilia önként vállalkozik, hogy átvegye Idamante szerepét. Viszont amint Idomeneo készen áll, hogy feláldozza fiát, Neptun hangja mennydörög: Idomeneónak félre kell állni és átadni a trónt Idamante és Ilia részére, így az istenek kiengesztelődnek. Mindenki örvendezik, kivéve Elektrát, aki a túlvilág tüzétől várja a feloldozást. Idomeneo lemond a trónról, hogy kiengesztelje Neptunt, és áldását adja fia és a trójai hercegnő nászára.