PARSIFAL
Ajánló
Színpadszentelő ünnepi játék három felvonásban, német nyelven, magyar, angol és német felirattal
Utolsó zenedrámájában, a Parsifalban Wagner a világ csábításaitól és a bűnös vágyaktól való félelmet írja meg egy megváltástörténetbe ágyazva. A mű valójában ünnepi színpadi játék, nem is opera. Sokan – talán saját félelmükből adódóan – épp azzal kritizálták a zene és egyben a szövegkönyv szerzőjét, ami a darab erényének és különleges összetettségének is mondható, vagyis hogy az egyházi témát személyes hangvétellel jeleníti meg, melyben a szerelem vallásos és profán felfogása keveredik. Az előadás látványvilágát a Porgy és Bess, valamint A tündérkirálynő után ismét Sebastian Hannak tervezte, a rendezést Almási-Tóth András művészeti igazgató jegyzi.
Cselekmény
I. felvonás
Erdő a Szent Grál kastélyához, Monsalvathoz közel. Gurnemanz lovag és apródok reggeli imát mondanak. Váratlanul Kundry jelenik meg, a titokzatos, kortalan nő – a Grál hírnöke. Balzsamot hozott Amfortasnak, a királynak, kit be nem gyúgyuló sebe kínoz. Szenvedésének a prófécia szerint egy „tisztalelkű bolond vet majd véget, akiben van könyörület”. Fürdeni viszik a beteg királyt, akinek történetét Gurnemanz meséli el:
A Szent Grált (azaz a Kelyhet, melyből Krisztus ivott az Utolsó Vacsorán, s melybe aztán szent vére folyt, illetve a Dárdát, mellyel megszúrták testét a kereszten) Amfortas apjának, Titurelnek gondaira bízták a Megváltó áldott hírnökei. Titurel kegyhelyet épített, és bűntelen lovagokból szervezett rendet a relikviák őrzésére. Klingsor csatlakozni kívánt a Testvériséghez; mivel nem tudott felülkerekedni bűnös gondolatain, vezeklésképp még kasztrálta is magát, ám a Rend így is visszautasította. Haragja sötét erőkkel ruházta fel: bosszúból kastélyt épített egy varázskerttel, benne csábító nőkkel, hogy csapdába csalják a lovagokat. Több lovag esett áldozatul, ezért Amfortas, Titurel utódja felkerekedett, hogy véget vessen Klingsor szörnyű varázslatának. Ám ő is „egy szépséges nő” áldozatául esett, és Klingsor megszerezte tőle a Szent Dárdát, mellyel meg is sebezte őt. A seb csak a próféciában említett ártatlan ifjú által gyógyítható.
Hirtelen lárma támad: valaki halálra sebzett egy hattyút. Becibálják a tettest: egy fiatalembert, aki képtelen magyarázatot adni tettére, és csak akkor szégyelli el magát, mikor Gurnemanz rendreutasítja. Nem tudja megmondani a saját nevét, nem ismeri a múltját, csak anyjára emlékszik. Kundry szól közbe, aki ismeri az ifjú történetét: anyja évekig az erdőben rejtegette a fiút, nehogy apja sorsára jusson, ki harcban esett el. Gurnemanz a kastélyba vezeti a névtelen ifjat, töprengve, hogy vajon ő lehet-e, akiről prófécia beszélt...
A lovagok összegyűlnek a kastély nagytermében. Titurel kéri fiát, hogy fedje fel a Grált, de Amfortas vonakodik: a Kehely látványa Titurel életét hosszabbítja, viszont fiának kínjait növeli. Titurel az apródokat utasítja; a Kehely végül beragyogja a termet. A névtelen ifjú ámultan figyeli a szent ceremóniát, de nem ért belőle semmit. Gurnemanz csalódottan kergeti el az ifjút. „Egy tisztalelkű bolond, akiben van könyörület...” – hangzik el újra a prófécia...
II. felvonás
Klingsor tudja: a névtelen ifjú hivatott megmenteni a Grált – pusztulnia kell tehát. Kastélyába idézi Kundryt, és arra kényszeríti, hogy csábítsa el a fiút. A nő hiába ellenkezik, Klingsor megigézi őt...
Az ifjú a varázskertbe lép. Viráglányok ostromolják szerelmükkel, de ő ellenáll nekik. Kundry jelenik meg gyönyörű nő képében. „Parsifal!” - szólítja nevén az ifjút, aki rádöbben, hogy álmában így nevezte őt anyja. A csábító Kundry kedves emlékeket idéz fel a fiatalember gyermekkorából, majd megcsókolja őt. Parsifalt hirtelen szörnyű fájdalom járja át. Megérti: Kundry okozta Amfortas vesztét, és rádöbben, hogy az ő küldetése az, hogy védelmezze a Grált és lovagjait. Kundry elámul Parsifal átalakulásán és a férfi könyörületéért esdekel. Elpanaszolja, azóta sújtja átok, hogy a keresztre feszített Krisztust kinevette. Parsifal nem enyhül. Kundry megátkozza őt és Klingsort hívja segítségül. A varázsló megjelenik, Parsifalt veszi célba a Dárdával, de az ifjú csodával határos módon a levegőben elkapja azt. Klingsor birodalmának vége.
III. felvonás
Titurel nincs többé, Amfortas halni vágyik, nem hajlandó már felfedni a Grált. A Testvériség szenved. Az immár vénséges Gurnemanz a Monsalvathoz közeli erdőben él remeteként. Rátalál a bűnbánó, kimerült Kundryra. Egy különös lovag közeleg: Parsifal, a Szent Dárdával. Hiába próbált visszatalálni Amfortashoz és a Grálhoz, Kundry átka miatt évekig hasztalan bolyongott. Kundry megmossa Parsifal lábát, Gurnemanz pedig megáldja és királlyá koronázza. Parsifal megkereszteli Kundryt. Lenyűgözi őket a természet tündöklő szépsége: a nagypénteki varázslat. Távoli harangok hívják őket a kastélyba Titurel temetésére.
A Nagyteremben lovagok hozzák Amfortast hordágyon, Titurel koporsóját és a Grált. A király képtelen véghez vinni a rítust; könyörög lovagjainak: öljék meg őt, hogy kínja véget érjen. Parsifal lép oda hozzá, megérinti oldalát a Dárdával. Amfortas sebe begyógyul. Parsifal bemutatja a Grált, megáldja a neki hódoló lovagokat. A Kehely és a Dárda egyesül.
Galéria
Kritikai visszhang
"Ha úgy lépünk ki egy operaházból több mint ötórányi Parsifal után, hogy azt érezzük, nem is volt olyan hosszú, valamit biztosan jól csináltak."
David Karlin, Bachtrack