Tosca Székesfehérvárott

Szerelem, szenvedély, művészet, Róma, féltékenység, diktatúra, szabadságharc, ármány, hősiesség, gyilkosság, öngyilkosság – mindez egyetlen műben. Giacomo Puccini: Tosca című operája nem véletlenül máig az egyik legnépszerűbb mű az operairodalomban, címszerepe a szoprán énekesek életpályájának fontos mérföldköve. Puccini kevés, de nagyon jól felismerhető vezérmotívumra építette fel a művet, melyek biztosan mély hatást gyakorolnak a hallgatóra. A mű inkább a romantikus melodráma hagyományait követi, mint a verizmus útjait, ez pedig még több teret ad mély érzelmek kifejezésére és a széles dallamok elhelyezésére. Már a mű keletkezése is egy hosszú dráma volt, hiszen az eredeti mű szerzője, Victorien Sardou sokáig nem járult hozzá a szerzemény megzenésítéséhez, majd amikor ez megtörtént, konfliktus lett abból, hogy a librettó megírására nem Puccini korábbi librettistáját, Ferdinando Fontanát kérték fel, hanem Luigi Illicát. Ezt követően még az iskérdés volt, hogy ki készítheti el a zenét, Giuseppe Verdi, Alberto Franchetti vagy Giacomo Puccini. A művet végül Puccini megzenésítésében, 1900-ban mutatták be. A téma is számos olyan elemet hordoz, amely egy igazi, szívszaggató operához szükséges. Tosca, az énekesnő szerelme Mario, a festő. Bár szerelmük igazán szenvedélyes, Tosca mégis állandóan féltékenykedik. A történelmi háttér részben valós, 1800-ban játszódik Rómában, a spanyol megszállás idején. Scarpia, a véreskezű rendőrfőnök elfogatja Mariót, szabadulásáért cserébe pedig Tosca becsületét kéri. A híresen féltékeny Tosca úgy érzi, ez az egyetlen módja, hogy megmentse szerelme életét. Ezen a drámai tetőponton énekli el az operatörténet egyik legszebb imádságát: „Tisztán éltem, híven szerettem, szándékkal bajt soha senkinek nem okoztam… Miért büntetsz engem, Uram?!” Tosca megígéri Scarpia akaratának teljesítését, de még mielőtt erre sor kerülne, megöli Scarpiát. Scarpia azonban még így is ravaszabb és gonoszabb volt Toscánál…