Nem múlhat el a karácsonyi szezon anélkül, hogy a Bohémélet dallamai ne csendülnének fel az Operában. 2020. december 27-én 20:00 órától Puccini remekművének részleteit közvetítettük a Facebookon és az Origón.
Vannak legendás operák. Ilyen ez a fiatal párizsi bohémek történetét elmesélő Puccini-mű, amelyben az operairodalom egyik legszebb románca egy kialudt gyertyával és egy elveszett kulccsal kezdődik. Vannak továbbá legendás opera-előadások, mint például a Nádasdy Kálmán-rendezés, amely Oláh Gusztáv varázslatos díszletében már-már színháztörténeti bravúrral 1937 óta van az Opera műsorán, és ez idáig több mint 900 előadást ért meg.
Az opera keresztmetszetét Márk Tivadar jelmezeinek felhasználásával Kováts Andrea állította színpadra. Szereplők: Sáfár Orsolya, Boncsér Gergely, Sándor Csaba, Szegedi Csaba, Bakonyi Marcell, Váradi Zita, Hábetler András, Geiger Lajos; zongorán közreműködött Szennai Kálmán; vezényelt Kesselyák Gergely; az est narrátora Mona Dániel volt.
„Jó élmény meghalni a színpadon” – „Mimì” interjú Sáfár Orsolyával
A karácsonyi repertoár elmaradhatatlan előadása Puccini Bohémélet című operája, ami most az OperaLive keresztmetszetek közvetítéseinek sorozatában 2020. december 27-én 20:00 órától látható az Opera Facebook oldalán. Az előadás előtt a Mimìt alakító Sáfár Orsolya mesélt a különböző rendezésekhez fűződő viszonyáról, hogy mi a darabban számára a legérzelmesebb pillanat, illetve hogy mire számíthatnak a nézők a közvetítésben.
Több rendezésben is énekelte a Bohéméletet, milyen emlékei vannak ezekről az előadásokról?
A Nádasdy Kálmán-féle rendezés a harmadik, amiben játszhatok, mert először Miskolcon énekelhettem Mimì szerepét, magyarul, 2011-ben, Halasi Imre új rendezésében. Nagyon szerettem, sok előadást is tudtunk játszani belőle. Aztán Musette-et is énekeltem az Operaházban pár alkalommal a Nádasdy-féle rendezésben, ami nagyon izgalmas volt, hiszen mégiscsak az legfelemelőbb, ha az Andrássy úton és ebben a változatban működünk közre.
Aztán sok évre megváltam ettől a rendezéstől, mert a Bohémélet 2.0-ként megismert, Damiano Michieletto-féle produkcióban énekeltem Mimìt. Ez is nagyon jó élmény volt, mert remekül dolgoztunk Eleonora Gravagnola rendezőasszisztenssel, aki beállított minket ebbe az előadásba. Nagyon jó volt a csapat is, mindannyian élveztük ezt a munkát, és hál’ Istennek ebből is sok előadást játszhattunk, így volt alkalmam egyre jobban elmélyülni a szerepben. A Nádasdy-féle rendezéshez pedig 2019 tavaszán az Operát az Operából!-sorozatban tértem vissza, mikor külhoni magyarokhoz vittük el az előadás szcenírozott, koncertszerű változatát.
A koncertturnén még megpróbáltam Mimì karakterébe belecsempészni a 2.0-ás változat dacos frissességét, de most Kováts Andi játékmester alkatilag lágyabb, esendőbb megformálást kért tőlem. A miskolci rendezés is hasonló szellemben született, ennek ellenére nem olyan egyszerű visszatalálnom ehhez a letisztult törékenységhez, mint hinné az ember.
Mi az, ami önt a leginkább megragadja Mimì szerepében?
Elsősorban Puccini zenéjét szeretem nagyon, aki köztudottan igen jól ismerte az énekhangot, ezért jól énekelhető szólamokat írt, ami nagyon fontos szempont egy operaénekes számára. A szerző úgy építette fel a dallamokat, hogy egy-egy nehezebb frázist kényelmesebb részek követnek, hogy legyen lehetősége pihenni a hangszalagoknak, tudjanak az izmok lazítani és elegendő oxigénhez jutni a következő kihíváshoz. Puccini zenéje, tehát testnek és a fülnek egyaránt élvezet, míg maga a szerep a léleknek okoz örömöt. Mimìvel megélem a vágyat a boldogságra, a szerelem beteljesülését és a fájdalmas elszakadást, a negyedik felvonásban pedig már élet-halál határán van, ahol különböző hangszínekkel játszhatom el, ahogy betegségében picit erőre kap, majd újra elgyengül. Korábban is nyilatkoztam arról, hogy furcsamód a színpadon meghalni milyen jó élmény, de azt hiszem, mások is így vannak ezzel. Talán mert tudat alatt érzem, hogy a közönség ilyenkor kezd el sírni a nézőtéren. Színházlátogatóként én is nagyon szeretem megélni a katarzist. Ebben a darabban pedig minden adott ehhez, mert jó a dramaturgia, remek a librettó, és Puccini olyan fantasztikus zenét írt, hogy kivétel nélkül minden hallgatót megérint. Én még a szerep tanulása közben is gyakran elpityeredtem magam, amikor a negyedik kép „Sono andati” kezdetű áriájához értem.
Hogyan mutatják be a Bohéméletet a most készült keresztmetszetben?
A mostani előadás nagyban hasonlít a 2019-es szcenírozott változathoz, annyi különbséggel, hogy akkor zenekarral, kórussal mutattuk be a teljes operát. Most Szennai Kálmán, Kesselyák Gergely és Kováts Andrea feladata volt rövidebbre szerkeszteni a darabot, a streamelhetőség érdekében. Puccini nagyon velősen és ízesen fogalmazott, így minden jelenetnél vérzett a szívünk, amikor meg kellett tőle válni, de most erre volt szükség. Az én szerepemből csak az első megjelenés és a 3. felvonásbeli kvartett maradt ki. Remélem, hogy a nézők számára így is kerek marad a történet, és örömet szerzünk azzal, hogy a két ünnep között megtekinthetik.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Berecz Valter