A MaszkaBál 2020. december 5-i adásában Kriszta Kinga és Geiger Lajos adott közös áriaestet az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadán. Műsorukat 20:00 órától közvetítettük a Facebookon és az Origón.
Kriszta Kinga szoprán énekesnő Debrecenben folytatta énektanulmányait, majd a Csokonai Színház énekkarának tagja lett, ahol már szólószerepekben is bemutatkozhatott Smetana, Muszorgszkij és Erkel műveiben. Az Operában Papagenaként debütált 2010-ben, és még ugyanabban az évben Paminát is elénekelte. Rendszeres megformálója Gara Mária (Hunyadi László), Melinda (Bánk bán) és Iluska (János vitéz) alakjának, emellett Janáček, Wagner és ifj. J. Strauss műveiben is láthatta őt a közönség.
Geiger Lajos bariton 2008-ban végzett a Zeneakadémián, de az Opera közönsége már egy évvel korábban is láthatta R. Strauss Elektrájában. 2008 tavaszán megnyerte a II. Nemzetközi Erkel Ferenc Áriaversenyt, ezután meghívást kapott Madridba, hogy ő is képviselje Magyarországot az Európai Unió ünnepén. Változatos repertoárján elsősorban az olasz és a 19. századi operairodalom bariton szerepei találhatók meg, emellett gyakran hallható 20. századi magyar szerzők (Dohnányi, Kodály, Szokolay, Ránki) műveiben.
Az előadás művészeti vezetője: Kovács Mária Anna
Az est műsorvezetője: Mona Dániel
Zongorán közreműködött: Tóth Sámuel Csaba
„Igyekszünk megélni az adventi lelkületet és reménnyel tekinteni a jövőbe” – Miniinterjú Kriszta Kingával és Geiger Lajossal
Mozarttól a bel cantón át Pucciniig terjed a december 5-i MaszkaBál íve, ami 20:00-tól látható az Opera Facebook-oldalán. Kriszta Kinga és Geiger Lajos a közvetítés előtt meséltek kettejük szakmai kapcsolatáról, a műsoron szereplő áriákhoz fűződő élményeikről és arról, hogyan élik meg a közelgő ünnepeket a jelenlegi körülmények között.
A pályájuk során milyen szerepekben találkoztak korábban a színpadon, és hogy esett a választásuk a Bohéméletből Mimì és Marcello duettjére?
Kriszta Kinga: Ha jól emlékszem, Hunyadi Lászlót Miskolcon csináltunk közösen, illetve A cigánybáróban is voltunk együtt Szinetár tanár úr rendezésében. Nagyon szeretek Lalival dolgozni, mert nagyon emberséges, jó partner, közvetlen ember, megbízható, a színpadon és az életben is. A Bohéméletre azért esett a választás, mert viszonylag kevés bariton-szoprán duett található az operairodalomban, amit mindketten ismerünk, és aránylag rövid határidő alatt megfelelő módon fel tudunk rá készülni.
Geiger Lajos: Az említett műveken túl a Bohéméletben is szerepeltünk közösen. Abban a rendezében akkor épp Schaunard voltam. Miskolcon és Szegeden énekeltem Marcellót, ami most ugye visszaköszön majd ebben a produkcióban. Colline-t és persze Rodolfót leszámítva szerintem már minden férfiszerepet énekeltem ebben az operában. Ha erre a darabra gondolok, vidám, érzékeny pillanatokkal és viccelődéssel tarkított próbák és előadások jutnak az eszembe, és Kingáról csak jó emlékeim vannak nekem is, művészpartként, emberként egyaránt.
Milyen szempontok alapján válogatták a műsoruk további áriáit?
KK: A Bohémeletből Mimìt vidéken énekeltem, a Carmenből Micaëlát is nagyon régen, és azt gondoltam, megmutatom, hogy ezeket a szerepeket most hogyan tudom előadni. Az is fontos volt, hogy ezek a karakterek énektechnikailag és személyiségüket tekintve is közel állnak hozzám. A Normából a „Casta diva”-t pedig azért választottam, mert olyan művet is szerettem volna választani, amit, ha valaki ismeretlenül is belehallgat a közvetítésbe, akkor is ismerős legyen a számára. Ezt Debrecenben több mint 10 éve az Oblom-off című prózai előadásban énekeltem, ahol a főszereplő édesanyjának volt a kedvenc dala, Andrzej Bubien rendező pedig felkért, hogy kettőzött szerepben énekeljem. Nagyon szerettem ezt a produkciót, mert olyan színészekkel voltam egy közösségben, mint Trill Zsolt, Györgyi Anna vagy Szűcs Kata. Nagyon tanulságos volt megtapasztalni a prózai színház próbafolyamatát, aminek során egy másfajta műhelymunkával ismerkedtem meg.
GL: Mozart Figarójában leginkább a játékossága fogott meg. Ezt a szerepet még csak koncerten énekeltem, előadásban a Grófot alakítottam, ő tekinthető inkább baritonszerepnek. De a technikát tekintve ugyanolyan hasonlóságot látok kettejük közt, mint a Don Giovanni és Leporello között. Az operákon belül ezek a párosok fachban annyira közel állnak egymáshoz, hogy csak habitus kérdése, egy művész melyiket tudja megformálni, vagy meg tudja-e formálni mindkettőt. A Szerelmi bájital kis túlzással a Zeneakadémia óta elkísér, és a bel canto szerepek közt ez az egyik kedvencem, annyira bájos Belcorének az önhittséggel párosuló esetlensége. Ő egy pojáca, akit a nagyképűségében úgy érzi, a hölgyeket felmagasztalja azáltal, hogy a hódolatát kifejezi irántuk. Ugyanakkor szerethető is, amikor a darab végén nem sértődik meg, és áldását adja a szerelmesekre. Gara nádor, akit két éve énekeltem Kingával Miskolcon, számomra érdekes dilemma. Nemzeti érzelmű emberként egyrészt én is átérzem a negatív főhős iránti ellenszenvet, miközben a saját szemszögéből az ő álláspontja is védhető, hiszen az erőt és a nemesi hagyományokat képviseli egy szerinte felkapaszkodott család méltatlannak ítélt sarjával szemben.
Hogyan élik meg most a mindennapokat, milyen érzésekkel készülnek a közelgő ünnepekre?
KK: Most nagy volt a boldogság, mert tegnapelőtt a bölcsödében, óvodában jött a Mikulás, a hétvégén pedig itt a családban. A férjemmel, Horváth Istvánnal igyekszünk most is gyakorolni, dolgozni, mert bár a jövőt nem lehet előre látni, azért odafigyelünk a felkészültségünkre. Sokkal többet vagyunk a gyerekekkel is, amire pedig rendes körülmények között, ha az Opera dübörögne, nem tudnánk ennyi időt fordítani. Érezhető tehát a mindennapokban egyfajta kettősség.
GL: Mi is igyekszünk megélni az adventi lelkületet és a korlátozott játszási lehetőségek közepette próbálunk reménnyel tekinteni a jövőbe. Én Komlósi Ildikóval dolgozom, készülünk az újabb szereplehetőségekre, hogy szükség esetén készen álljak. Tehát munkával és a jövőbe vetett bizalommal várjuk a karácsonyt és az új évet is.
Műsor:
Mozart: Figaro házassága – Figaro C-dúr áriája az I. felvonásból („Non piú andrai”) – Geiger Lajos
Bellini: Norma – Norma áriája az I. felvonásból („Casta diva”) – Kriszta Kinga
Donizetti: Szerelmi bájital – Belcore áriája az I. felvonásból („Come Paride, vezzoso”) – Geiger Lajos
Bizet: Carmen – Micaëla áriája a III. felvonásból („Je dis que rien ne m'épouvante”) – Kriszta Kinga
Liszt: Der du von dem Himmel bist – Tóth Sámuel Csaba
Erkel: Hunyadi László – Gara nádor áriája („Teljesül hát az álma e nyughatatlan szívnek”) – Geiger Lajos
Puccini: Pillangókisasszony – Cso-cso-szán nagyáriája a II. felvonásból („Un bel dì vedremo”) – Kriszta Kinga
Puccini: Bohémélet – Mimì és Marcello duettje a III. felvonásából („O, buon Marcello, aiuto!”) – Kriszta Kinga, Geiger Lajos
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Kummer János