Tovább a tartalomhoz

2021. január 22-én Wiedemann Bernadett mezzoszoprán és Kelemen Zoltán bariton válogattak kedvenc áriáikból és duettjeikből Verditől Kodályig. Operaestjük 20:00 órától volt látható a Facebookon és az Origón.

Wiedemann Bernadett 1993-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol Bende Zsolt mellett Eőry Zsuzsanna, Mikó András, Békés András és Medveczky Ádám voltak meghatározó tanárai. Tanulmányait Joan Sutherland, Rózsa Vera és Jevgenyij Nyesztyerenko kurzusaival tette teljessé. Közel három évtizedes pályafutása során a Magyar Állami Operaház egyik meghatározó művésze lett, repertoárján szinte minden jelentős 19. és 20. századi opera mellett barokk és kortárs zeneszerzők műveit is megtaláljuk. Pályafutása során a legnagyobb karmesterekkel dolgozott együtt, számos lemezfelvételt készített, nemzetközi karrierje során pedig fellépett Ausztriában, Savonlinnában, Ljubljanában, Wiesbadenben, Pozsonyban, Olaszországban, Japánban, Katarban, Pekingben és Saõ Paolóban. Munkásságát 2006-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 2020-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. 

Kelemen Zoltán eleinte prózai színésznek készült, később érdeklődése az opera felé fordult. 1993-ban felvették a Debreceni Csokonai Színház énekkarába, és már az első évadban kisebb szólószerepeket is rábíztak. Mindeközben Mohos Nagy Évánál tanult énekelni. A Magyar Állami Operaház közönsége 1995-ben ismerhette meg: Belcore szerepével indult az Operaházban rendezett II. Budapesti Nemzetközi Énekversenyen, de a zsűri kérésére a középdöntőben már Dulcamaraként folytatta a versenyt, amelyet ezzel a szereppel meg is nyert, ami a nemzetközi színpadok felé is utat nyitott számára. Az Operába 2012-ben tért vissza Jago szerepében, azóta számos szerepben lépett fel a dalszínház produkcióiban, és rendszeres résztvevője nemzetközi turnéknak is.  Repertoárja mintegy hatvan szerepből áll, a buffo basszustól a lírai baritonon át a Verdi-hősbariton figurákig több mint 40 főszerepet énekelt. 

Az előadás művészeti vezetői: Aczél András és Kovács Katalin
Zongorán közreműködött: Dallos Erika
Műsorvezető: Gyüdi Melitta

„Hősbariton és drámai mezzó nem sokszor énekel duettet az operairodalomban” – interjú Wiedemann Bernadettel és Kelemen Zoltánnal

Verdi- és Wagner-áriák mellett Giordano, Cilea és Kodály népszerű műveinek részletei is felcsendülnek Wiedemann Bernadett és Kelemen Zoltán MaszkaBál 2021. január 22-i műsorát. Az Opera Facebook-oldalán 20:00 órától látható közvetítés előtt az est két főszereplője mesélt közös fellépéseikről, a műsor darabjaihoz fűződő viszonyukról és arról, mi töltik idejüket a vírushelyzet közepette.

Wiedemann Bernadett: Sajnos nem sokat énekeltünk együtt Zolival. Emlékszem, hogy Falstaffot csináltunk közösen, ahol ő Fordot alakította én pedig Mrs. Quicklyt. Nagyon szeretem ezt a darabot, az Arnaud Bernhard-féle új rendezést is, pedig sokat kell benne futkosni, de közel áll a szívemhez. Nagyon nagy élmény volt A trubadúr szegedi közös premierje, ami aztán 2017-ben a Primavera Fesztiválra az Erkel Színházba is ellátogatott. Az egy fantasztikus hangulatú előadás volt, és külön örültem neki, hogy Szegeden ebben az opera, amiben felléptem, korábban csak koncerteken vettem részt. Nekem hirtelen más nem jut eszembe, de Zoli egy igazi kis lexikon, lehet, hogy másra is emlékszik.

Kelemen Zoltán: Az operaházi Faustban Betty Márta asszony, én Valentin voltam, és koncertszerű Dózsa György-előadásban is voltunk mindketten, ezekben azonban nem volt közös jelenetünk. A trubadúr szegedi előadásában Betti szokás szerint Azucenát énekelt, én pedig Luna gróf voltam.

A Falstaffból egy részletet közösen is előadnak, illetve a Háry Jánosból is eléneklik Háry és Örzse duettjét. Hogyan alakult ki, hogy rendhagyó módon két kettőst is elénekelnek?

WB: Főigazgató úrnak jeleztem, hogy szívesebben énekelném az egyik áriám helyett a Falstaff-duettet, aminek azért a jelentős részét Mrs. Quickly adja elő. A Falstaff még nem is szerepelt a MaszkaBálok sorában, Verdi pedig nagyon közel áll a szívemhez, igazából drámai mezzóként Verdi-énekesnőnek tartom magam. Főigazgató úr ezt engedélyezte, úgyhogy ezt éneklem a harmadik áriám helyett.

KZ: Bettyvel rengetegszer hallottam már Mrs. Quicklyt ezért jutott eszünkbe, hogy ezt most is előadhatnánk. A választás behatárolta, hogy nem nagyon van olyan duett az operairodalomban, ami hősbarionra és drámai mezzóra íródott volna. A Háry Jánosból a „Tiszán innen, Dunán túl”-t is többször énekeltem, feltételeztem, hogy Bettinek is jó lesz, így ebben sikerült megállapodnunk.

Milyen szempontok szerint válogatták a műsoruk további darabjait?

WB: Erdához nagyon szép emlékek fűznek egy berlini bemutatkozás kapcsán is, de az a Siegfried Erdája volt, A Rajna kincse Erdáját még nem volt szerencsém elénekelni. Szeretem Wagner zenéjét, az említett Siegfried mellett itthon volt lehetőségem A walkürben, Az istenek alkonyában és A bolygó hollandiban is fellépni, ezért azt gondoltam, hogy most bemutatom ezt az áriát is.

Az Adriana Lecouvreur-ből Bouillon hercegné áriáját pedig azért választottam, mert zongorával ez a kedvenc áriám. Az Azucena-elbeszélés vagy Eboli „O don fatale” áriája a Don Carlosból is a kedvenceim közé tartozik, azok azonban igazán zenekarral érvényesülnek, míg ez egy olyan finom, szerelmes ária, ami zongorával is kifejező.

KZ: Rögtön ez a három ária jutott eszembe. Én is mindenképp szerettem volna Verdit énekelni, mert a repertoárom gerincét a nagy Verdi szerepek alkotják. Az utolsó, amibe beálltam – egyébként pont ez volt a 70. szerepem – az Ernani Don Carlosa, amit nem nagyon szoktak koncerteken énekelni, én viszont már előadtam kétszer is zongorakísérettel.

Wolfram Dal az Esthajnalcsillaghoz című részletét a Tannhäuserből nagyon szeretem, Wagner az egyik kedvenc zeneszerzőm, tőle is szerettem volna énekelni valamit.

Gérard monológja az Andrea Chénier-ből egy másik nagy kedvencem, 2012-en volt alkalmam Szegeden színpadon is elénekelni. Azóta többször is előadtam koncerteken, legutóbb a verista operagálán az Operát az Operából! belföldi turnéján, ott zenekari kísérettel, de zongorával is énekeltem többször. Persze a bőség zavarával küzdöttem, mert másik 3-4 hasonló kedvencet is választhattam volna, de ezek voltak azok a darabok, amik elsőként az eszembe jutottak.

Hogyan élik meg a vírushelyzet jelentette kihívásokat?

WB: Ősszel volt alkalmam a Poppea megkoronázásában és A képzelt betegben is szerepelni, a Poppeánál pont a premierre lettem koronavírusos, de aztán készítettünk belőle egy előadást, Vajda Jánost pedig emberileg és zeneileg is nagyon szeretem. A Karnyónéban címszerepet énekeltem, a Leonce és Lénában is részt vettem, ezért örültem, hogy most is gondolt rám és a színháztól is megkaptam a lehetőséget. Igazi jutalomjáték volt, Szabó Máté rendezővel jóban vagyunk, szeretem a munkáit, és olyan régi barátokkal, kollégákkal lehettem együtt, mint Hábetler András vagy Bátori Évi. Emellett tanítok is: a Weiner Leó Katolikus Zeneművészeti Szakközépiskolában személyesen és interneten is tartunk órákat, a Pécsi Tudományegyetemen pedig, ahol adjunktus vagyok, heti két nap szoktam operaszakosokat oktatni. Hál’ Istennek hatalmas energiák dúlnak bennem még mindig, úgyhogy szabadidőm nem nagyon van, de mivel nagyon szeretek tanítani és énekelni, ezért nem érzem úgy, hogy túlvállalnám magam.

KZ: Nyáron két fellépésem maradt el, egy Erkel István király címszerep Székesfehérváron és egy Simándy-emlékkoncert Balatongyörökön. Tavaly márciusban a Bánk bán főpróbán álltam utoljára színpadon, előadásom pedig 2019 novemberében volt utoljára, a Hunyadi László középiskolásoknak szóló OperaKaland-sorozatában. Ez hihetetlen hosszú kihagyás, ezért szoktam is énekelni, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból, de az a négy fal között nem ugyanaz, mint amikor az Erkel színpadán vagy akár egy próbaszínpadon az ember a kollégák társaságában ereszti ki a hangját. Ezért most előadás előtt négyszer-ötször is összepróbáltunk. Készülök a február 3-i Sába királynője keresztmetszetre is, amiben ismét Salamon királyt éneklem az OperaSzerda keretei között.

Ezen kívül van egy nagy DVD-gyűjteményem operákból és filmekből egyaránt, amik kitöltik az üres óráimat. Olvasni és internetezni is szeretek, természetesen zenét is sokat hallgatok, operát, könnyűzenét és a dzsesszt egyaránt, de most főleg a filmnézős korszakomat élem.

Műsor:

Wagner: A Rajna kincse – Erda monológja („Weiche Wotan, Weiche!") – Wiedemann Bernadett
Wagner: Tannhäuser – Wolfram áriája a III. felvonásból („Wie Todesahnung... O du, mein holder Abendstern”) – Kelemen Zoltán
Verdi: Falstaff – Mrs. Quickly és Falstaff kettőse a III. felvonásból („Reverenza!”) – Wiedemann Bernadett és Kelemen Zoltán
Chopin: b-moll noktürn, Op. 9, No. 1 – Dallos Erika
Verdi: Ernani – Don Carlo áriája a III. felvonásból („Oh, de’ verd’anni miei”) – Kelemen Zoltán
Cilea: Adriana Lecouvreur – Bouillon hercegné áriája („Acerba voluttà”) – Wiedemann Bernadett
Giordano: Andrea Chénier – Gérard monológja („Nemico della patria”) – Kelemen Zoltán
Kodály: Háry János – Háry és Örzse duettje („Tiszán innen, Dunán túl”) – Wiedemann Bernadett és Kelemen Zoltán

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Nagy Attila