Debussy: Pelléas és Mélisande – keresztmetszet (2021. május 19.)

Az opera szövegkönyvének alapja a későbbi Nobel-díjas drámaíró, Maurice Maeterlinck azonos című szimbolista színdarabja, amelyen Debussy csupán néhány kisebb változtatást hajtott végre. A cselekmény Trisztán és Izolda történetére emlékeztetheti a nézőt, mivel itt is egy idősebb férfi áll két fiatal közé, akik életükkel fizetnek szerelmükért. A valós cselekményt szinte teljesen nélkülöző darab álom és valóság határmezsgyéjén játszódik, Debussy érdeklődését azonban éppen ez keltette fel.

A mű koncertszerű keresztmetszetét Pasztircsák Polina, Haja Zsolt, Kovács István, Fried Péter, Köpeczi Sándor és Karácsonyi Anna adta elő, zongorán közreműködött: Frédéric Chaslin. Játékmester: Harangi Mária, narrátor: Mona Dániel.

Partnerünk: Francia Intézet

„Mindig történik valami az emberrel, ami által jobban kapcsolódhat egy szerephez” – interjú Pasztircsák Polinával

Pasztircsák Polina Európa operaházainak és koncerttermeinek állandó fellépője, a 2016/17-es évadban viselte az Operaház kitüntető Kamaraénekesi címét. A nemzetközi operaélete 2009-ben kezdődött, amikor megnyerte a Genfi Nemzetközi Énekversenyt. Az olaszországi Modenában, Mirella Freni magániskolájábantanult énekelni. Polina a Francia Múzsa Szezonjában alakítja a női főszereplőt Debussy egyetlen operájában. A Pelléas és Mélisande koncertszerű keresztmetszet formájában láthatják az OperaSzerda keretében 2021. május 19-én, a bemutatót pedig a következő évadban tűzi műsorára az Opera.

Több lírai szerepet énekelt és számos érzelmes karaktert alakított már pályája során, Debussy operájához volt-e korábban kapcsolódása?

Most először kaptam Mélisande szerepére felkérést, nem énekeltem korábban az operát. Emlékszem még diákkoromban beszereztem egy kottát belőle, hogy kéznél legyen, valahogy éreztem, hogy szükség lesz rá. De igazán most ismerkedtem meg a szereppel, és nagyon örülök a lehetőségnek. Úgy gondolom, nagyon passzol a hangtípusomhoz.

Debussy az impresszionizmus és szimbolizmus híveként egész zenei kifejezésében a szabadságot hirdette, amelyben különös fontosságot tulajdonít a hangszíneknek. Milyen Mélisande hangszíne?

Tükrözi az opera cselekményének hangulatát. A századeleji szimbolista, impresszionista világ jelenik meg az akkori Párizs életérzésével. A történet is kissé meseszerű, ehhez megfelelően Mélisande hangja fátyolos és misztikus, megfoghatatlan. 

Az opera másik sajátossága, hogy dialógusokra épül, nincs vagy elenyésző benne a különálló ária. A jelenetek keretén belül vannak zenei frázisok, de alapvetően az énekszólam felépítése beszédszerű. Debussy számára az énekesi interpretációt illetően is ez volt a legfontosabb. Mikor megismerte első Melisandjat, Mary Garden skót énekesnőt, tökéletesnek tartotta a szerepre de megkérte, hogy felejtse el énekesi mivoltát, most színésznek kell lennie és recitálnia kell. Ez ennek a szerepnek a nagy kihívása francia nyelven. 

A produkció próbafolyamata is most zajlik: egy elemelt rendezői világban ölt formát a szimbólumokkal teli történet, ahol a benne szereplő tárgyak és elemek épp olyan fontosak, mint maguk az emberek. A tenger, az erdő, a vár, a barlang, a torony, a haj stb.) Milyenek az ön számára ezek a mesebeli történetek, hogyan tud kapcsolódni egy ilyen világhoz?

Egyértelmű szimbólumokat jelenít meg a rendezés, amelyeknek jelentőséget tulajdoníthatunk, ha akarunk. Azonban én ezeket inkább a néző fantáziájára bíznám, hogy ki mire szeretne asszociálni, ugyanígy a szereplők is megszemélyesíthetnek egy-egy jelentést, de talán mindenkiben mást. Ez az érdekes Mélisande-ban is, hogy vajon mit képvisel: a múltját sem ismerjük, nem tudjuk honnan jött, és a halálával kapcsolatban is vannak kérdőjelek, mibe hal bele? Talán a mélységes depresszióba, vagy a szülést követő gyermekágyi lázba, esetleg megsérülhetett ő is Pelléas halálakor? A szép ebben az, hogy mindenki a saját értelmezését láthatja bele. 

Van most személyes kötődése a karakterhez fűződő viszonyában?

Mindig történik valami az emberrel, ami által jobban kapcsolódhat egy szerephez, vagy újabb olvasatot kaphat egy szereplő. Személyesen is érint az anyai érzelem – a kislányom nemrégen született –, például nekem is volt gyermekágyi lázam.  Az ötödik felvonásban, Mélisande haldoklása közben a zene által el lehet képzelni azt a lázas, földöntúli fizikai állapotot, amibe ő már félig eltávozott. Ilyenkor az ember a zenei hangokat saját emlékeiből táplálkozva teszi érezhető, hallható és látható cselekménnyé. 

Korábbi interjúiban hangsúlyozta azt, hogy a közönség erejének súlya van. Steril hangulatban, nézők nélkül nem ugyanolyan a színpadon állni. Ehhez képest az OperaSzerda egy online közvetítés lesz, ahol a kollégákon kívül csak a kamerák vannak jelen. Hogyan készül erre, vagy tréningezi-e magát?

Januárban volt egy koncertem, ahol nem voltak jelen a nézők. Az ember maga elé képzeli az élő közönséget, azt a kommunikációt, ami olyankor megszületik. Opera esetében sem lesz konnyű de Ott lesznek velem az énekes kollégák, megpróbálom magam beleélni a szerepbe és elképzelni, hogy minket sokan figyelnek és hallgatnak.

Most csak keresztmetszetet láthatnak a nézők, a következő évadban azonban műsorra tűzzük a teljes produkciót. Mit üzenne azoknak a nézőknek, akik fontolgatják, hogy eljönnének Debussy-operájára?

Én minden operára szívesen invitálom a nézőket, sosem lehet tudni, hogy kit mi fog meg. A Pelléas és Mélisande egy speciális élmény lehet. Fel kell készülni arra, hogy mély emberi érzéseket, kapcsolatokat és sorsokat bemutató, intim hangú opera lesz. Misztikus utazás egy szimbolikus világba. Ha valakinek erre igénye van, azonnal jöjjön el. Mi ebben a szellemben próbáljuk meg a maximumot nyújtani. A rendezés is speciális: a letisztultság és a passzivitás felsőfoka. A szereplők közti interakció is minimalizált, viszont ettől hozunk létre egy fókuszált érzelmi jelenlétet. Remélem, hogy működik majd, és ezáltal kaphat a néző egy különleges élményt.

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Berecz Valter