2020. november 4-én egy igazi kuriózum, Offenbach A rajnai sellők című operájának keresztmetszetét volt látható a Hevesi Sándor háziszínpadról élőben, 20:00 órától, a Facebookon és az Origón.
Offenbachot legtöbbször csak úgy tartják számon, mint operettek és egyéb, könnyed muzsikák zeneszerzőjét, aki csak egyetlen igazán komoly művet alkotott: a Hoffmann meséit. A francia komponista azonban összesen több mint 650 művet komponált, első operája, A rajnai sellők pedig (melyben már felcsendül a későbbi Hoffmannból ismert, híres Barcarolle-téma) méltatlanul merült feledésbe. A darab egy belső háborúzások miatt széthullott országról mesél egy különös szerelmi történeten keresztül. A bámulatosan gazdagon komponált, sziporkázó és csillogó műben költészet és politika, álom és valóság, a természetfeletti és a reális világ keveredik. Az opera Magyarországon először 2018-ban mutatkozott be az Erkel Színházban.
Az OperaSzerda-sorozatban látható keresztmetszetet Kováts Andrea és Magyar Orsolya állította színpadra Zöldy Z Gergely jelmezeinek felhasználásával. A közvetítés szereplői: Boncsér Gergely (Franz), Gábor Géza (Gottfried), Keszei Bori (Armgard), Szegedi Csaba (Conrad) és Ulbrich Andrea (Hedwig). Az előadás narrátora Mona Dániel volt, zongorán közreműködött Bartal László.
„Nekem az életem ez a szakma” – villáminterjú Ulbrich Andreával
Offenbach első operája, A rajnai sellők keresztmetszetével folytatódik 20 órától az OperaSzerda közvetítéssorozata, amelynek egyik főszerepét a nemzetközi színpadokon is rendszeresen vendégszereplő mezzoszoprán énekli. Ulbrich Andrea többek közt mesélt arról, miért számít mérföldkőnek a pályáján Hedwig szerepe, milyen formában lesz látható ma este Offenbach méltatlanul ritkán játszott operája, és mit jelent számára ez a fellépés a járványidőszak közepette.
Mit jelentett az Ön számára, mikor részt vehetett 2018-ban A rajnai sellők magyarországi bemutatóján?
Borzasztóan örültem ennek a felkérésnek, mert régi vágyam, hogy Wagner-szerepeket is énekeljek. Ez eddig tudatosan kimaradt az életemből, úgy éreztem, hogy erre meg kellett érnem. Hedwig szerintem már nagyon közelít a wagneri szerepkörhöz, mind hangilag, mind drámaiságában, és főleg a német nyelv miatt. Eddig mindig az olasz repertoárt énekeltem külföldön is, a Veronai Arénától a barcelonai Liceún át a tokiói Nemzeti Színházig: Amnerist, Azucenát, Ebolit, majd tavaly egy Respighi-művel debütáltam a milánói Scalában. Az, hogy végre egy főszerepet énekelhettem, valakit, aki állandóan jelen van, és nagy magasságokkal, mélységekkel rendelkezik, nagy lehetőségnek éreztem, megmondom őszintén, hogy igen, tudnék Wagnert énekelni.
Hedwig szerepe rendkívül összetett, sok drámaisággal, ami egyrészt társadalmi pozíciójából, másrészt összetett családi és érzelmi viszonyrendszeréből fakad.
Igen, nagyon tetszett, hogy a rendezőnk, Anger Ferenc egy vasladyt kért tőlem, egy polgármesternőt, akinek hatalma, kisugárzása van. Erős, miközben gyönge is, hiszen ott a lánya, akit elveszíthet, mert átkerül a sellők transzcendens világába, onnan az énekével visszahozza, tehát olyan anyai vonásokkal is rendelkezik, amit valaki, akinek gyermeke van, pontosan át tud érezni. Eközben a lányának apja, az egykori szerelme otthagyta és becsapta, ami szintén megsebezte és meg is keményítette, tehát egy nagyon érdekes kettősség van jelen a karakterben, ahol nincs középút.
Hogyan készült az OperaSzerda ma esti keresztmetszete?
Az eredeti előadás majdnem háromórás, ezt a nagyobb részek – áriák, duettek, tercettek – segítségével foglaltuk össze 60 percbe. A cél az volt, hogy a főbb motívumok segítségével végigvezessük a cselekményt. Kováts Andi nagyon szépen megrendezte: nem lesznek nagy mozgások – ez a kamerák és a mikrofonok miatt nem is volna lehetséges – inkább csak gesztusok, de szerintem át fog jönni a mondanivaló, és szerintem nem vesztettük el az Anger Ferenc által adott útmutatásokat sem.
A rajnai sellők keresztmetszetét az OperaSzerdában az elmaradt Eiffel műhelyházi előadás pótlása hívta életre. Ön hogyan éli meg ezt a járványtól sújtott időszakot?
Borzasztóan, meg kell mondjam. Nekem az életem ez a szakma: hiányzik a színpad, hiányoznak a kollégák, hiányzik a légkör, hiányzik a közönség; ha kapok egy tapsot, mert tetszett, amit énekeltem, az nagy boldogság. Amikor lemondták az előadásokat, nagyon magam alatt voltam, köztük a Verdi Requiemet, amire sokat készültem. Le a kalappal az Opera vezetése előtt, hogy ebben a borzalmas helyzetben, amikor szinte minden operaház leáll a világban, megpróbálják valamilyen formában a művészeiket szinten tartani, munkát adni, és a nézőközönségnek, akik nem tudnak eljönni, a lelkét picit fölemelni. Nagyon örülök, hogy így kiállnak nem csak a művészek, hanem a dolgozók mellett, hisz nekik is ez az életük. Nélkülük meghalna ez a színház, ahogy is most minden bezár.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Rákossy Péter