Antal Mátyás (1945–) muzsikus családban születtem Budapesten, előbb zongorázni, majd 13 éves korában fuvolázni kezdett. A Liszt Ferenc Zeneakadémián 1970-ben, illetve 1971-ben karvezetés és fuvolaművész diplomát szerzett, ezt követően a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytatott karmesteri tanulmányokat. 1967-től – előbb kisegítőként, majd rendes tagként – a Ferencsik János nevével jelzett Magyar Állami Hangversenyzenekar (ma: Nemzeti Filharmonikusok) fuvolaművésze lett. Több mint két évtizedes fuvolaművészi pályája során elsősorban kamarazenei tevékenysége volt jelentős, az általa vezetett Antal-fúvósötössel számtalan új magyar és külföldi művet mutatott be.
Ezzel párhuzamosan kezdődött karmesteri pályája, 1974 és 1979 között a Miskolci Szimfonikus Zenekar másodkarmestere volt, 1984-től a Bárdos Lajos alapította Budapesti Kórus karigazgatói pozícióját töltötte be egészen 2002-ig, valamint egy próbadirigálás eredményeképpen 1986-ban a Magyar Állami Hangversenyzenekar másodkarmesteri posztján Kobajasi Kenicsiró helyettese lett. 1990-ben elnyerte a néhány éve alakult Állami Énekkar (később Nemzeti Énekkar) karigazgatói állását, ahonnan 2016-ban vonult nyugalomba. Egy beugrást követően 2018 és 2023 között a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője lett.
Az 1980-as évektől tanárként is működik, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában eltöltött évek után a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanít jelenleg is kamarazenét, de vezetett nyári kurzusokat az ausztriai Raumbergben, és több hazai mesterkurzus meghívott oktatója volt. Karmesterként Európa számos országában, valamint Japánban és Kínában is fellépett, és több lemezkiadónál készített lemez-, illetve CD-felvételeket. Munkásságát Liszt-, Bartók–Pásztory- és Prima díjjal ismerték el, 2005-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje, 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetésben részesült, öt alkalommal pedig elnyerte az Artisjus-díjat.
