(1842–1918)
Olasz szövegkönyvíró, zeneszerző, költő és kritikus. A kései 19. századi itáliai zenei élet fontos alakja volt. Ma a Verdi Otellójához és Falstaffjához, Ponchielli La Giocondájához írott szövegkönyveiről, illetve saját, Mefistofele című operájáról ismert. Paduában született és lengyel édesanyja Velencében nevelte. A milánói konzervatóriumban tanult, és korán megmutatkozott kettős tehetsége a szöveg és a zene iránt. A Mefistofele 1868-as Scala-beli bukása után irodalmi pályájára összpontosít, sok német dalt és operát fordít olaszra, illetve számos olasz operához készít szövegkönyvet, köztük a La Gioconda (1876) címűnek. 1879-ben kezdődik együttműködése Verdivel, az Otello (1887) és a Falstaff (1893) mellett adaptálta a Simon Boccanegrát 1881-ben és vázlatokat készített a Lear királyhoz, amit végül sosem készített el Verdi. Idős korában Boito sok fiatal zeneszerzőt támogatott. A Mefistofelét 1875-ben alapvetően átdolgozta a bolognai előadásra, amivel már sikert aratott, és 1881-ben a Scalába is visszatért. Második operáját, a Neronét sosem fejezte be, holott közel hatvan éven át dolgozott rajta.
Olasz szövegkönyvíró, zeneszerző, költő és kritikus. A kései 19. századi itáliai zenei élet fontos alakja volt. Ma a Verdi Otellójához és Falstaffjához, Ponchielli La Giocondájához írott szövegkönyveiről, illetve saját, Mefistofele című operájáról ismert. Paduában született és lengyel édesanyja Velencében nevelte. A milánói konzervatóriumban tanult, és korán megmutatkozott kettős tehetsége a szöveg és a zene iránt. A Mefistofele 1868-as Scala-beli bukása után irodalmi pályájára összpontosít, sok német dalt és operát fordít olaszra, illetve számos olasz operához készít szövegkönyvet, köztük a La Gioconda (1876) címűnek. 1879-ben kezdődik együttműködése Verdivel, az Otello (1887) és a Falstaff (1893) mellett adaptálta a Simon Boccanegrát 1881-ben és vázlatokat készített a Lear királyhoz, amit végül sosem készített el Verdi. Idős korában Boito sok fiatal zeneszerzőt támogatott. A Mefistofelét 1875-ben alapvetően átdolgozta a bolognai előadásra, amivel már sikert aratott, és 1881-ben a Scalába is visszatért. Második operáját, a Neronét sosem fejezte be, holott közel hatvan éven át dolgozott rajta.
