(Jolsva, 1886. november 11. – Budapest, 1946. szeptember 26.)
Operaházi tag: 1917–1946
Örökös tag (1934)
A magyar opera-, oratórium- és dalkultúra egyik legnagyobb alakja. A Zeneakadémia elvégzése után a Népopera tagja lett, melynek megnyitó előadásán is énekelt. 1912-ben kötött házasságot Péterfi István zenekritikussal, aki életre szóló társa lett. Az Operaház 1917-ben szerződtette, s a művész egészen haláláig a dalszínház kötelékében maradt. Első kiugrása az Orfeusz címszerepe volt, Gluck dalnoka Basilides személyében talált először tökéletes megszólaltatóra hazánkban. A következő évtizedekben nem múlt el preklasszikus bemutató a közreműködése nélkül. Igen széles repertoárt énekelt Carmentől Ulrikán át a Farsangi lakodalom Grófnőjéig. Számos ősbemutatón is közreműködött, melyek közül a Székely fonó Háziasszonya a legjelentősebb, Kodály és Bartók műveinek elkötelezett híveként több dalukat ő szólaltatta meg először. Oratóriumszólistaként nemzetközileg is keresett volt. Kevés számú felvétele Kathleen Ferrierével vetekszik.
