(Gyula, 1909. november 21. – Budapest, 1978. június 28.)
Operaházi tag: 1924–1965
Posztumusz örökös tag (2016)
Tehetségét a Debrecenben vendégszereplő Dalnoki Viktor fedezte fel, majd beajánlotta Brada Edéhez, később Párizsban és Nádasi Ferencnél tanult. Alig tizenhat évesen lett az Operaház tagja, és már az első időkben szólófeladatokhoz jutott. Táncművészi kibontakozását elősorban Harangozó Gyulának köszönhette, aki szinte valamennyi új koreográfiájában kitalált egy-egy izgalmas szerepet Bordy Bella számára. Harangozó ismerte fel, hogy a balerina nemcsak kiváló karaktertáncos, hanem különleges figurateremtő erővel is rendelkezik (amit 1950-től a szovjet balettekben is kamatoztatni tudott). Mintegy két tucat főszerep és számos operabetét eltáncolása után negyvenegy évnyi tagság után, ötvenhat évesen vonult nyugdíjba, de az utolsó időkig spicc-cipőben gyakorolt, hogy formában tartsa magát. Színpadi karrierje mellett már az 1930-as években felfedezte magának a magyar filmgyártás. Kisebb feladatokat után több nagy játékfilm főszerepét is eljátszhatta a legnépszerűbb színészek partnereként.
