(Szabadka, 1889. augusztus 12. – Budapest, 1976. május 7.)
Operaházi tag: 1915–1954
Örökös tag (1934)
Az egyik leghosszabb karrierű magyar operaénekesnő pedagógus édesapja kívánságára elvégezte a szabadkai tanítóképzőt, mielőtt beiratkozhatott volna a Zeneakadémiára. Bánffy Miklós még főiskolásként bedobja a mélyvízbe, amikor bemutatkozási lehetőséget biztosít számára Azucenaként. A sikeres próbát szerződés követi, s fokozatosan a teljes mezzoszoprán és alt szerepkör birtokba vétele. Nem sztár volt, hanem olyan házi énekes, akire vezetői és pályatársai minden körülmények között számíthattak. Négy évtizedes pályafutásának hosszú szereplistáján Bizet, Erkel, Saint-Saëns, Richard Strauss, Verdi, Wagner és kortárs főszerepek, valamint apró karakterszólamok egyaránt megtalálhatók. Szerény, „hétköznapi hős”-ként hiába volt az Operaház egyik mindig megbízható tagja, nagy interjút sohasem kértek tőle, pletykák nem keringtek körülötte. Mintaházasságban élt Palotay Árpád bariton-énekmesterrel, a gyermektelen házaspár a II. világháború után közösen tanított otthonukban.
