(Tata, 1914. április 25. – Budapest, 1986. február 16.)
Operaházi tag: 1945–1976
Posztumusz örökös tag (1995)
A II. világháború előtt a Magyar-Francia Biztosítónál, majd a Foncière Általános Biztosítónál dolgozott. Munkaszolgálat, illetve hadifogság után 1945 szeptemberében lett az Operaház tagja énekkari művészként, de idővel az énekkari felügyelői tisztet is ellátta. Színpadi pályafutása öt évadja alatt nemcsak a bariton szólamot erősítette, hanem több kis szerepet is kapott – így A sevillai borbély Fiorillóját, a Don Pasquale Carlottóját és a Három a kislány Scharntorffját. Kiváló szervezőképességére felfigyelt Tóth Aladár igazgató, és 1950-ben megbízta, hogy vegye át az Operaház művészeti titkári feladatkörét. Dárday 1976-os nyugdíjazásáig dolgozott ebben a munkakörben, szerkesztette a havi műsort, egyeztette a szereposztásokat és a művészeket, fogadta a külföldi vendégeket – azaz negyedszázadon keresztül biztosította a színház zavartalan működését. Nyugdíjazása után sem szakadt el az Operaháztól, a Dalszínház utcai klubot vezette.
