(Budapest, 1923. március 22. – Budapest, 2004. július 31.)
Operaházi tag:1949–1988
Örökös tag (2000)
Amikor 2000-ben a Melis György által vezetett Örökös Tagok testülete a tagjai közé emelte Dénes Erzsébetet, 1989 után először adományozta a címet olyan operaházi dolgozónak, aki nem magánénekes, balettművész, karmester, rendező, tervező vagy vezető, hanem a közönség szeme előtt kevésbé látható „háttérdolgozó” volt. Dénes tanulmányait a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában kezdte, majd a Zeneakadémián tökéletesítette. Nem lett önállóan koncertező zongoraművész, a világháború után a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, majd 1949-től az Operaház tagja lett. Negyven év alatt operák tucatjait tanította be művészek százainak, kísérte őket a próbákon és számos alkalommal ária- és dalestjeiken is Budapesten, az ország és Európa számos pontján. 1950-től a Zeneakadémia opera-tanszakán is működött, generációkat tanítva, segítve a felkészülésüket. Férjével, Borbély Gyula karmesterrel a fiatalokat nem csupán növendékként kezelték, hanem magánemberként is egyengették útjukat.
