Alexander Ekman (1984-) pályafutását táncművészként kezdte a Svéd Királyi Balett együttesében, tizenhat évesen. Alig egy év múlva már átigazolt Európa egyik legnevesebb kortárs formációjához, a Holland Táncszínház fiataljaihoz, a Nederlands Dans Theater 2 társulatához, de ott sem maradt sokáig. Nyugtalan kíváncsisággal tanulta a világ kortárs táncnyelveit, amíg 21 évesen végképp úgy döntött, hogy koreográfussá válik. Az elmúlt másfél évtizedben világszerte ismert alkotóvá vált, több mint 45 együttessel dolgozott, közöttük például a Cullberg Balettel, a Compañia Nacional de Danza társulatával, a Berni Balettel, a drezdai Semperoper társulatával, a Norvég Nemzeti Balettel, a Svéd Királyi Balettel, a Cedar Lake Kortárs Balettel és a Boston Balettel. 2011 és 2013 között a Holland Nemzeti Táncszínház (NDT) társkoreográfusa volt. Gyakran lépi át a koreográfia műfaji határait és komponistaként, díszlettervezőként is találkozhatunk nevével saját darabjainak színlapján. Az elmúlt években bemutatkozott filmrendezőként, de számos múzeumi, pop-up művészeti performanszban ismerhettük fel az egyre karakteresebb „ekmani” mozgásnyelvet.
Tanított a neves Juilliard Schoolban New Yorkban. Ekman munkáinak közös vonása a feszített, extrém pontosságot követelő tempó, a történeteket átértelmező fanyar humor és az izgalmas, meglepő átmenetek. Úgy képes tükröt tartani, hogy a visszatükröződő kép minden manírtól mentes, fájdalmasan, de mégsem fájón őszinte. Célja, hogy szórakoztassa, bevonja, ugyanakkor gondolkodásra késztesse nézőjét. 2019-ben Alexander Ekman már dolgozott Budapesten a Magyar Nemzeti Balett-tel, Episode 31 című darabja szerepelt a társulat repertoárján, és ami nagy megtiszteltetés volt az együttes számára: külön a hazai táncosokra formálta személyesen, a helyszínen a darabot – két szereposztást összegyúrva. Ebben az évadban a legismertebb és máig legnépszerűbb, Cacti című művét mutatja be az együttes. A darab mozgásanyagát a tibeti szerzetesek rituális gyakorlatainak látványa ihlette.
