(Budapest, 1906. március 2. – Budapest, 1973. augusztus 1.)
Operaházi tag: 1940–1968
Posztumusz örökös tag (1991)
„Robbanthatatlan ősanyag ez a hang, elemi erejű, hibátlan színű. (…) Megmozdíthatatlan, kikezdhetetlen, (...) elemi természeti jelenség” – köszöntötte Abody Béla 1964-ban, Fodor János negyedszázados operaházi jubileumán a magyar operatörténet talán legnagyobb hangú basszbaritonját. A művész mindössze négy polgárit végzett, mielőtt vasesztergályosként elhelyezkedett volna a MÁV-nál, ahol aztán felfedezték vokális képességeit. Előbb énekel szólót a Városi Színházban, minthogy beiratkozna a Zeneakadémiára. Jóval elmúlt harminc éves, mire operaházi ösztöndíjasként kitűzték első szerepére a Júlia szép leány című kortárs újdonságban. Pályafutása ezután megállíthatatlan. Már az első szezonjában megkapja Petur bánt, mely az egyik legtöbbet énekelt szerepe lesz, majd A Rajna kincse Wotanja után sorra érkeznek a hangjához kiválóan illő Wagner szólamok. Emlékezetes alakítása lett még Mefisztó, a Főinkvizítor, Varlaam, a Simon Boccanegra Paolója és Amonasro.
